Ünnep

Ünnep, ünnep, szuper ünnep, tömegek, zászlók, féltéglák, erőseknek egész téglák mellmagasságban tartava amíg csak kell vagy lehet, jó esetben addig kell amíg lehet, úgy a jóllakott kecske is elbeszélget a még mindig kerek káposztával. Közben, mivel hálás a téma, lehet hajlítgatni erre-arra, értelmezni, attól függ ki a jobbik vagy a bal-lik meg, hogy ki milyen távol van a tűztől. Ennek fügvényében összehordanak hetet havat s mindent mi szem szájnak ingere így lett ez az ünnep is elcsépelt kihasznált szajha.
Na de ünnep nem csak egy előre kijelölt nap lehet, így lett nekem is a mai mégis ünnep, függetlenül attól, hogy ünnep annélkül is, na de túl sok ünnep van ebben a mondatban.
Megkaparintottam úgyanis az Arany-albumot, ami nem azért Arany-album mert így próbálják rávenni a jóhiszemű vásárlókat arra, hogy addig vegyék amíg eladásilag is arany album lesz – ezek nem hülyék, különben is, náluk nem ez a szabály:”lelked üdvösségéért nem, de saját bőrünk javáért megtérítünk téged.”, ha erre menne ki a játék über gyémánt albumnak keresztelték volna, – hanem azért mert így hívták a szövegírót, az arany kezű arany szellemű arany bajszú arany legényt. Mellette a nagy szabadságharcos- poéta egy hülye, egy történelmi oportunista aki üstökös létére egy kukoricásban is eltéved, hát hogy ne tévedne el egy ilyen a mondanivaló és a megfogalmazás között? Na de rosszul fogalmaztam én is, nem azért ünnep a mai nap, mert a kezeim közé került a cédé, hanem azért, mert ez az album: jó. Szépen, kisbetükkel, nemecsekesen, egyszerűen: jó. Nem győzöm eleget mondani, gondolni, érezni, hogy ez az album jó, mert ez a lemez tényleg jó. Fémzenéből tízes, népzenéből tízes, magyarságból tízes, emberségből tízes: mi kell még? Aranyat ér ez az album, vagy sót vagy levegőt vagy mikor mi a legértékesebb.
Imé most egy dal kikelet idusára a Pilvaxba, a parlamentbe vagy a nyomornegyedbe ünnepelni, boldognak lenni, bizseregni, headbangelni vagy legényest járni, ízlés szerint.
Szöveggel most nem szolgálok, ki ki keresse meg magának, ha másként nem megy, be kell másolni ezt a százfejű gugliba:
"Jaj! öcsém, Kázmér,
Azt nem adom százér! –“

Nah, szép kis beszólás volt ez is, lehülyéztem a nagy kiskunfélegyházit(vagy kiskőrösit? mindegy, a lényeg a kis-en van, nomen est omen úgye NAGYszalontai?), egy kérdés maradt csak, tisztelt soproni legények, meg leány persze, mikor ugrotok neki a Toldi-nak?
A trilogiának úgy értem.
A mellékhatások és megilletődések elkerülése végett ajánljuk, hogy minél több fémzenei szöveget olvasson el, így megelőzvén azt, hogy egy szépen megfogalmazott mondat után fejet hajtson írói vénám előtt mivelhogy komoly valószínűsége van annak, hogy ezek a sorok valamely fenomenális dalból vannak kiollózva, az idézőjelek pedig az ollózási procedúra során sajnos elkallódtak.