A Van Gogh kód

Ha azt mondom, Van Gogh, talán sokan kapják fel a fejüket és fogják meg rémülten fülüket. Igen, igen, ez az alak aki egy ihletett pillanatában lenyisszentette a fülét, most szegényt ezzel azonosítják mint errefelé a fénymásolót a Xerox-al. Na de nem erről lesz most szó, hanem a festményeiről, mert mellesleg festő is volt, sőt inkább volt az, a fülmészárlás csak amolyan késői hobbi volt, bár az sem ok nélkül, mint az később kiderül. Nagyon gyanús ez a gyerek nekem, hogy lehet az, hogy bár a családja kezében van az európai műkereskedelem fele, mégsem akarták engedni, hogy festő legyen? És mikor mégis festő lett nem állították ki a képeit, nem segítették, hogy érvényesüljön? Valami sötét titok lappang itt. Talán a családnak volt valami takargatnivalója és attól féltek, hogy kifecsegi a képein keresztül? Mert ha részegen hetet-havat összehord az felejthető, de ha lefesti az talán az örökkévalóságig megmarad. Elhatároztam hát, hogy részletesen tanulmányozom az alkotásait, tudván azt, hogy ha van valami elrejtve bennük az nagyon el kell legyen rejtve, mert a családja, aki tudta, hogy mit kell keressen egyből észre vette volna. Teszem azt, ha mondjuk tudta volna, hogy Jézusnak nője volt,(amit azóta már kifecsegett más, vagyis azelőtt de azután értették meg) nem festhette volna le őket az ágyban, még akkor sem, ha paplan alá teszi az intimebb részleteket. Mindenre figyelve vettem nagyító alá egyik képét

És egyből megütötte a szememet az egyértelmű jelzés. Mert a kövezetben van három világosabb színű kősor, igazából három vonal van a festmény alján. Na most már, ha az első vonal tetejétől(onnan, ahol kezdődik a piros szőnyeg? padlózat?) húzunk egy vonalat máris kapunk egy N betűt ez teljesen egyértelmű. Persze joggal kérdezhetik, hogy miért nem rajzolta meg ő maga ezt, de így egyértelműen túl egyértelmű lett volna és ezt az egyértelmű luxust egyértelműen nem engedhette meg magának. Egyértelmű?
Továbbá, ha feltételezzük, hogy ez a második vonal nem csak az N betűnek a második szára, hanem egy másik betűnek az első szára is egyben, tovább kutakodhatunk. Mert ott van ugye az eddig csak árválkodó harmadik vonal is. Ha jobban megfigyeljük, a második és harmadik vonal között van egy kis elszíneződés, ha az mentén húzunk egy ferde vonalat de azt nem folytatjuk csak a két vonal közötti táv feléig, majd onnan húzzuk fölfele hirtelen azt vesszük észre, hogy egy virgonc M betű vigyorog velünk szembe. Így tehát már két betűnk is van, egy N meg egy M. Már azon voltam, hogy beleásom magam mindenféle idegen nyelvbe, szimbolisztikába, szemiotikába mikor belém hasított az egyértelmű felismerés. Az N M azt jelenti, hogy Nagy Marhák vagytok, ha azt hiszitek, hogy ilyen egyértelmű jeleket hagyok hátra mint valami középkori szélhámos ki kétes hírű meg mosolyú suttyókat festegetett meg és primitíven betűket is beleszúrt a festményeibe. Kelletlenül le kellett tegyek erről a megközelítésről, bár nem hagyott nyugodni az, hogy ha nem fest betűket akkor miért fest betűket? Így az egyértelmű betű szimbolumok mellőzésével próbáltam megfejteni a képet és újból szerencsém lett. Észrevettem ugyanis, hogy 12 asztal van a képen. 12 asztal, szinte annyi, mint az utolsó vacsorán, ahol 13 kellet volna legyen(nehogy ám egy asztalnál ettek volna mind). De 12 volt csak, miért nem 13? Ha ez egy finom utalás az utolsó vacsorára, akkor valakinek a széke hiányzik. És mivel általában az a kép él, hogy volt 12 tahó meg 1 góré, akkor ezeket úgy kell elfogadjuk, mint két egész, mint két megbonthatatlan egység. Egy rész ami áll 12-böl, egy rész ami áll 1-böl. Remélem eddig elég egyértelmű, a számokat számokkal írom, hogy legyen 1értelmü. És ha két megbonthatatlan egészről beszélünk, akkor természetes, hogy a 12 ült és az 1 állt, mert ha mondjuk 11 ült volna meg az 1, akkor a 12-es egységet megbontották volna és azt már kijelentettük, hogy lehetetlen. Szóval, a lényeg a lényeg, Jézus állt az utolsó vacsorá(já)n. Na de most már, miért álldogálna a főgóré? Ez abszolút lehetetlen, kivéve, ha nem is ő volt a főgóré. Kik szoktak viszont álldogálni vacsora közben? És ekkor, mint a kenyér a borba úgy csapott belém a felismerés: Jézus Krisztus nem is volt Megváltó, Jézus Krisztus szupersztár volt.(Most le lehet hajózni e apró bejegyzés végére és elindítani a "filmzenét") Hallottam már valamit erről, egy Webber nevezetű gyerek szellőztette meg a témát és furcsa mód ez az alak kapcsolatban állt a Van Gogh famíliával; anyai nagybátyjának az anyósa szomszéd volt egy Van Gogh múzeum őrének a mostoha apósának az édesvejével és ez a kapcsolat nagyon gyanús és ezzel még nem is mondtam sokat. Hogy több kapcsolat volt-e a két művész között majd kiderül később, úgy értem, hogy kiderül ha valaki kideríti, mert ebből a cikkből a büdös életben nem fog kiderülni. Ez a Jézus valamiféle zenész lehetett és nem álldogált árván az ajtóban, hanem fellépett, valamiféleképpen produkált, gondolom énekelt, esetleg játszott is valami hangszeren, mit tudom én min, ez nem is lényeges. És ez a buli volt az utolsó, afféle búcsúkoncert lehetett. Na ez igen sötét titok, de talán van ennél több is. Buzgón átnéztem mind a 864 festményt meg a sok ezer rajzot mázolmányt miegymást. Elmondhatom, titkokban nem szűkölködött, néhol Kennedy gyilkosát véltem felismerni, élő Elvist vagy földön járó marslakókat, néhol Mona Lisa mosolyának az esszenciáját is látni véltem, de túl ködös és sötét volt minden, mint egy impresszionizmus előtti festmény. Már meg kellett elégednem egy kis ókori bulvár pletykával valamiféle zenészről, mikor a véletlen a segítségemre sietett. Történt az, hogy Van Gogh nevét kapkodva egyben írtam le és a kurzort rossz helyre tettem így a nevet is rossz helyen választottam el. A marengói csirke óta nem volt még ilyen szerencsés véletlen, mely új megvilágításba helyezte az addig áttanulmányozott képeket. Mert nézzük csak a van Gogh nevet. Első ránézésre semmi különös, hollandul azt jelenti, hogy Gogh-nak a fia, ehhez én csak annyit fűznék hozza, hogy legalább Goghnénak a fia, az apa az meg na… de ez nem tartozik ide. Szóval a név egymagában nem jelent semmit, de ha úgy választjuk el, hogy Va Ngogh, akkor már teljesen mást jelent. Mert a "va" szócska , óolasz keletrómai dialektusban azt jelenti, hogy menni. Az "ngogh" meg az ősrégi kelethébér dialektusban annyi mint, "halálból". Na most már, ha ezt a kettőt megfogjuk, megfordítjuk és megtoldjuk egy picit, ezt kapjuk: halálból kimenni. Így most már teljesen más megvilágításba kerül például a következő kép.

Már nem bambulunk bornyúként új vagy régi kapuk előtt, hanem lazán vágjuk a rezet. Rézvágásra itt nagy szükség nem lesz, de talán majd a későbbiekben kiderül, hogy lesz-e szükség rá. A szupersztár újra nincsen ábrázolva, de mondjuk sok köze nincs is ehhez az eseményhez sem, viszont annál több köze van az itt fekve ábrázolt alaknak, aki, nem más mint Lázár. Az a Lázár, aki feltámadt hallottaiból. És nem úgy támadt fel, mint a sokat emlegetett szakálas úriember, hogy üres volt a sír, meg láttuk itt, láttuk ott, nem ő volt de aztán rájöttünk, hogy mégis ő meg egyéb ilyen ködösítések. Nem. Ezt a Lazit bevitték holtan(holtan holtan, sima EKG miegymás, nem úgy mint a másikat, hogy dárdával nézték, a pulzusát, meghalt, nem halt meg, meghalt, nem halt meg, meghalt…puff, most elfogytak a szirmok, akkor maradjon a meghalt ) szóval holtan, és kijött élve. A saját lábán. Aki jár, az él, eccerü, nem? De persze abban az időben annyi ilyen történet volt(amelyeknek persze fele sem volt igaz, sőt szinte egysem), meghívták a szupersztárt is, hogy így népszerűsítsék Lázárnak a nagy tettét. Persze ő csak a nevét adta az eseményhez, esetleg énekelt is a feltámadási zsúron, de az erre vonatkozó források ködösek, érthetetlenek, hiába na, nagy buli volt és ugye, a krónikás is ember. Ha én álldogálok egy korház előtt vagy két órát majd azt mondom, hogy ejj be jól sikerült ez a műtét, azt senki sem hiszi el nekem, hogy kintről valamit változtattam a dolgok menetén, így a dicsőség és sajnos a csúszópénz is mind a doktor bácsit illeti. Ugyanígy történt itt is, a nehezét a dolognak Lázár vitte el, ő volt az, aki egy szál magában megvívott a halállal és le is győzte azt, ami a világ történelem folyamán egyedül álló dolog, ha nem számoljuk a szupersztárt, de hát ő nem ember, hanem sztár, szuper meg az a feltámadás…hát…elég gyenge szemfényvesztés. Na de persze a nagyon érdekes dolog az az, hogy a művész a Lázár arca helyett a saját arcát festette meg. Vagyis nem a saját arcképét, hanem azt az arcképet amit akkor szokott festeni mikor a saját arcképét festi mert ha a saját arcképét festi meg senki sem tudta volna, hogy az a saját arcképe. Ha valaki nem értené, majd kiderül a végén. Persze mindenki azonosulásként értelmezi ezt, de én rájöttem, hogy semmilyen művészi belemagyarázás nincs itt, azért festette az ő arcát Lázár fejére, mert ő egyenesági leszármazottja neki. Va Ngogh. Halálból jövő. Ez tehát a Van Gogh-ok sötét titka, ősük visszajött a halálból, de az ott szerzett tapasztalatok örökre megváltoztatták öt és ezeket a módosulásokat átadta a leszármazottainak. Megvolt tehát még egy titok, de most már az érdekelt, hogy mik ezek a különleges képességek? Nem tudtam mihez viszonyítsam, Betmen szerű képességek, vagy Szupermen, esetleg delphoi papnő féle dolgok ezek? Aztán eszembe jutott, hogy mennyire furcsálltam az önarcképeit, mintha semmit sem változott volna az idők folyamán. Persze egyből öröklétre gyanakodtam, de erről hamar letettem, sze meghalt, ő is meg az egész család is. Aztán eszembe jutott egy rész Gauguin naplójából. Ez az óceánjáró festő Vincent jó barátja volt, a füleseknek jegyzem meg, hogy akkor is ott volt, amikor levágta a fülét, de ezt most hagyjuk. Gauguin írja, hogy van Gogh, bár nagyon sokat ittak meg tekeregtek együtt nem szeretett vele vagy a többi cimborával kimenni húgyozni, pedig milyen gyönyörű rögtönzéseket tartottak az épületek falain, hol külön külön festettek és összehasonlították a műveket hol meg egy képet festettek és mindenki beleadta a magáét. Sokszor már eleve úgy válogatták a piát(már mikor volt lehetőség válogatni), hogy jó színe legyen a “festéknek”, a pointillizmust is így találták ki. És Gauguin nagyon furcsállta, hogy Vincent, aki mindig mindenben benne volt, ebből rendre kimaradt és amikor nagy ritkán, sokadik unszolásra részt vett össze vissza húgyozott mindent. Szegény Gauguin nem tudta mire vélni, így azt hitte, hogy barátjának kicsi a farka. Ezt a gyanúját az is megerősítette, hogy egyszer mikor hullarészegen cipelte haza van Gogh-ot kiesett a zsebéből egy erősen húgyszagú szalmaszál, amiből Gauguin arra következtetett, hogy ezzel próbálta hosszabbítani a farkát, hogy egyenesebben és pontosabban tudjon pisilni. De persze a francia festő tévedett. Mert összevetve a beszámolóját Vincent önarcképeivel és még egy két információval amit innen onnan összeszedtem rájöttem az egyik különleges, halálban szerzett Van Gogh, vagyis Va Ngogh képességre: képesek voltak másnak látszani, mint amik valójában voltak. Na de szépen sorjában. Mert nézzünk meg egy korai önarcképet


És egy későbbit, egyet az utolsók közül


Itt most nem kell betűket vagy kriksz krakszokat keresni, ne ijedjen meg senki, egyértelmű dolgokról van ismét szó. Mert ha jobban megfigyeljük, a kalapon meg a szakállon meg egyéb apróságokon kívül alig változik valami, inkább szembetűnik a festési stílus gyökeres változása mint az ábrázolt egyéné. És ez a változatlanság végigkövethető az összes önarcképén. Olyan mintha…egészen olyan mintha… ugyanazt az arcképet festené meg. Ugyanazt, mely nem az övé. Nem az övé, mert nem vállalhatta a saját képét. Ha festő akart lenni az 1800-as évek végén muszáj volt ezt a nehéz utat választania, egy valahonnan felvett, átvett arcképet kellet fessen mikor magát akarta, el kellet tűrnie a festő barátok élcelődéseit a kis farkáról és ki tudja még mennyi szenvedést és kellemetlenséget kellett elviselnie. Nem nyújtom tovább, elmondom az egyértelmű következtetést amit ezek után le lehet vonni; íme, az egyetlen igazi önarckép amit Vincent festett:

Bizony ám, Vincent Vincentina volt. Nőnek született, de mivel Ngogh vére megjárta a holtak világát fel tudta venni egy férfi kinézetét. A halálnak ugye egyre megy, hogy férfi vagy nő, így tudták ők is fölvenni tetszőleges egy nő vagy egy férfi képét. Persze ezzel egyikük sem élt, mert elvtelennek tartották, de Vincentina mivelhogy nagyon akart festeni kelletlenül bár, de föl kellett vegye egy férfi alakját. Ez az állkép szinte tökéletes volt, csak a puncija maradt meg úgy ahogy eredetileg volt, ezért nem akart rögtönözni a párizsi festőkkel és ezért volt húgyszagtól bűzölgő szalmaszál nála, mert szegény kínjában még azt is megpróbálta, hogy a pucájába földugott szalmaszállal pótolja azt, amitől a teremtés is és a különleges képessége is megfosztotta. Ezért vállalta azt a sok megaláztatást is, ami akkor érte, amikor Hágában feleségül vett egy utcalányt. Mert ez az utcalány már a házasság előtt terhes volt és azt remélte Vincentina, hogy azt hiszik majd, hogy az övé mert folyamatosan attól félt, hogy kitudódik nemtelen titka és így nem lehet soha sikeres festő. És a fülét is azért vágta le, mert unta, hogy ugyanazt a portrét festi mindig újra meg újra, úgy gondolta egy kis változás nem árt. És bizony változtatott is a képen egy picit.
Lenyomozván még egy sötét Va Ngogh titkot elégedetnek érezhettem volna magam, de nem voltam az, úgy éreztem, hogy ez is bulvársajtóba való. Ezért tovább folytattam a kutakodást és egy sor apró titokra derült fény. Például arra, hogy ha nagy veszélyben volt a Ngogh família valamelyik tagja vagy a család titka öntudatlan állapotban még teleportálásra is képesek voltak, bár ezt nem tudták irányítani, teljesen reflexszerű reakció volt. Egy picit meg is szeppentem mikor ezt megtudtam, vagy két hónapig lapultam is szépen, de aztán nem történt semmi. Bujkálós időszakomban sok időm volt elmélkedni az addigi nyomozás eredményén, sok részlet kikristályosodott előttem, így mikor újra nekifogtam szinte pillanatok alatt összeállt a kép és fel sejlett a Van Goghok irtózatos, monumentális, világrendszereket megrázó sötét titka. Lepergett előttem az összes kép amit láttam, minden piszkozat, levélke, asztalról lesepert morzsa és minden annyira egyértelmű volt. Tisztában voltam, hogy milyen nagy marha voltam, hogy ezt nem láttam meg egyből. Pedig amennyire égbekiáltó gonosz titok ez annyira egyszerű néven nevezni, egy szóban ki lehet fejezni és ez az egy sz

Na de minek keellesz itten annyit filozofálni, a mi családunk, vagyis..., izé..., a Van Gogh familija titkairól, ...eegészen nem érdeekesek, meenni inkább sétára.... Ki.



A mellékhatások és megilletődések elkerülése végett ajánljuk, hogy minél több fémzenei szöveget olvasson el, így megelőzvén azt, hogy egy szépen megfogalmazott mondat után fejet hajtson írói vénám előtt mivelhogy komoly valószínűsége van annak, hogy ezek a sorok valamely fenomenális dalból vannak kiollózva, az idézőjelek pedig az ollózási procedúra során sajnos elkallódtak.