?

Nem új a hír, de gyomron vág, lelökték az Oasis gitárosát és nem is egy kis utcai balesetben vagy egy pogózási akció közben történt a baleset. Nem is baleset volt, ügyesen kitervelt és végrehajtott tett volt és szépen pofára, gitárra, oldalbordára esett Noel bácsi akit egy kanadai fellépésen lökött le a színpadról a színpadi árokba egy érte nem rajongó rajongó. Na most már, aki azt hiszi, hogy egészségügyi állapota miatti aggodalmamban ragadtam billentyűzetet lelövetik, akik azt hiszi, hogy a galád tett által kiváltott felháborodásomban irkálok az felakaszttatik aki meg azt hiszi, hogy baromság ez az egész megjutalmaztatik. Mert nem azért esett nagyot, mert lelökték, nem is azért mert gyengén állt a lábán, hanem mert volt hova. Mert nem várható el egy brit-pop-rock gitárostól még Kanadában sem, hogy úgy állja a sarat, ööö, jeget, ööö deszkát mint egy profi jégkorongozó de még egy amatőrrel sem kell hogy felérjen. Ha már nemzetekre lebontott sport skatulyázásoknál tartunk inkább a fociban elszenvedett vereségeket kellene jól bírja büszke angolja. (miféle vereségeket???? na mindegy) És az sem várható el, hogy a biztonságiak megtagadják emberi mivoltukat és ne hibázzanak és ne engedjenek fel néha néha egy egy merénylőt a színpadra. Szóval egy ilyen felöklelés nyugodtan átvészelhető, sőt élvezhető egy kötetlen laza tömeg szörföléssel, haladóknak ajánlott közben gitározni is, ezért javaslot a lehető leghamarabb a hátra feküdni. De persze csak akkor történhet ez meg, ha nincs a közönség és a banda között az átkos senki földje, a színpadi árok. Törpe növésű korai éveimben ha valahogy beverekedtem magam az első sorban akkor nem láttam a színpadtól, mert az első sor az első sor volt, ahogy kinőttem magam a színpad mögül már láttam a monitorok hátsó felét és ha egy egy jobb lelkű rockzenész lehajolt pacsizni is tudtam vele. De persze ahogy elértem volna egy elfogadhatóbb magasságot az első sort kezdték lealacsonyítani második harmadik sorrá, először csak a színpadhoz lapulva jelentek meg a feketeruhás alakok, majd egyre előbb araszoltak. Először csak egy lépésnyit, hogy helyet adjanak Cserkó nőjének, hogy kényelmesen sétálgasson a színpad előtt, hogy minél jobb és változatosabb szögből fotózza a nagy szóló improvizálót, majd kettőt léptek előre és terelgettek minket mint a barmokat egyre hátrébb. Aztán megjelentek a korlátok, eleinte még emberi támpillérek által tartva, majd később, ahogy egyre nőttek, saját magukat is meg tudták tartani így felszabadítván az őket addig tartókat, akik most árgus szemekkel tudták figyelni a színpad előtt tomboló társadalom bomlasztó egyéneket. Így lett szépen az első sorból ötödik, tízedik, sokadik, most már nem is számolja senki, az egyszerűség kedvéért első sornak nevezzük, de… És persze nem új a mondás, de Noelt gyomron vágta: aki másnak vermet ás, maga esik bele. És mivelhogy fáj neki a törött bordája és az összes színpadra lépő kollégája érzi képzeletben a fájdalmat nagyon megszigorítják majd a körülményeket, pedig csak ezt a fránya árkot kellene feltölteni, vízzel mondjuk, mint a középkorban, de az egri módszer se kutya, fa vagy föld van most is bőven, bár asszongyák, hogy fából egyre kevesebb van. De ha ezek a megoldások túl drágának bizonyulnak, van még egy mentőöv: embereket az árokba!!



Nem elég, hogy az élet
Megnyomorított téged
Nem elég, hogy az álom
Nem jön, hiába várom
Nem elég ez a test nekem
Nem elég ez a lélek
Nem elég, hogy megszülettem
Még mindig élek
Nem elég nekem, nem elég
Nem, nem, nem, nem
Nem elég nekem, nem elég
Nem elég a kezdet
Nem elég a vég
Nem elég, hogy a talpamon állok
Maradnom is kell még
Én az ember, te az álomkép
Egyikünknek el kell
Tűnnie innen mindenképp
Nem elég nekem, nem elég
Nem, nem, nem, nem
Nem elég nekem, nem elég
Ha kell, én mindent leteszek eléd
Valahogy élek, valamit látok
Attól félek, fog rajtam az átok
Adj, ha kérek, gyere, ha várok
Legyen köztünk híd, ne csak az árok

A mellékhatások és megilletődések elkerülése végett ajánljuk, hogy minél több fémzenei szöveget olvasson el, így megelőzvén azt, hogy egy szépen megfogalmazott mondat után fejet hajtson írói vénám előtt mivelhogy komoly valószínűsége van annak, hogy ezek a sorok valamely fenomenális dalból vannak kiollózva, az idézőjelek pedig az ollózási procedúra során sajnos elkallódtak.