Zene meg minden

Nahát igen az ember társas lény, a rockerek is többé kevésbé azok és bizony bizony néha néha én is az vagyok. (Aki nem vette volna észre, épp le nemembereztem a rockereket meg magamat is) Na de nem olyan szinten persze, hogy hús vér emberekkel szocializálódjak, csak éppen a blogtérben néztem körül olyan bloggerek után kutatva akiknek nagyon fontos a zene, akik írnak is róla nem csak akarnak mint én. Persze én is fogok majd, de még egyelőre csak képezem magam, hogy mindenféle szinten jobban érezzem ezt a nagyon is ködös fogalmat. Fiatal koromban, mikor még kockás abroszok rajzolásával akartam megváltani a világot egy helyi szinten híres, éppen ezért helyi szinten arrogáns festő művész mondta miközben magas várából kegyesen kioktatott, hogy nem rajzolhatsz egy gyufaszálat sem, ha nem tudod, hogy milyen fából készült és mennyire volt rücskös az a kéz, mely hasította. Nem értettem persze mit hord ez itt össze, de mára már rájöttem, hogy ezek a mocsok öregek néha mondanak is valamit. Sajnos nem nagyon kaptam olyat, aki igazából írna a zenéről Zene alatt - remélem utoljára kell mondjam nem létező olvasótáboromnak – fémzenét értek. De kaptam egy pár emberkét akinek a zene a minden, akiknél egész nap megy a zene, akik nem tudnak tanulni ha nem megy a zene, a munkájukban is rezegnek a hangfalak meg az ablakok meg a főnökük és munkatársaik idegrendszere sőt bömbölő muzsika nélkül nem tudnak elaludni sem. És ha ki kell lépni az utcára valamiért hamar elkapják az Ipod nevű izét vagy mp3-as lejátszott vagy valamilyen zene hallgatásra alkalmas ketyerét és azzal csillapítják zene szomjukat. Be kell vallanom, megszeppentem rendesen. Nekem nincsen Ipodom, se mp lejátszóm se semmi ilyen mütyürüm. Sőt, a munkában sem szeretem hallgatni csak ha nincs sok dolgom, ha nem figyelek oda nincs amiért menjen, meg azt sem szeretem, ha idegesít másokat, ha már olyan szerencsétlenek, hogy nem szeretik legalább ne utálják meg még jobban, hátha egy nap fordul a kerék. És bevallom, alvás közben sem hallgatok. Bizonyára megszeppent volna Les Paul bácsi is, aki az 50-es években komoly balesetet szenvedett és az orvosok szépen elmagyarázták neki, hogy a szanaszét roncsolódott kezét össze tudják rakni, de többet nem fogja tudni mozgatni. Erre a híres gitáros és feltaláló kioktatta a dokikat, hogy a kezét kilencven fokban megtörve rakják össze, úgy, hogy tudja lefogni a gitáron az akkordokat, még akkor is, ha gitár nélkül úgy néz majd ki mint egy dilletáns. Neki kell álljak tehát és beszerezzek egy Ipodot vagy valamit és rászoktassam magam az alvás közbeni zenehallgatásra, ha már komolyan azt hiszem, hogy nekem a zene a minden. Addig is a következő dallal szeretnék kedveskedni azoknak, akiknek tényleg a zene a minden.


Na jól van, rendbe’ ma este nem verem be az összes ablakodat
Ma jól van végem, az éjjeli égen a holdfénye az utamat
Ugyanúgy világítja meg, mint azon az éjszakán
Mikor a megdrájvot hugyoztam oldalba beszívva részegen
Na jól van, várok a szennyvízzel telt árok büdösebb oldalán
A másik parton az ágyam egy karton, a szomjamat oltanám
Ugyan úgy kívánja meg a szem, ahogy megkívánja száj
Hogy a fej kábuljon, a kín el múljon, a szív addig se fáj. Állj!
Na jól van, adjál, a gyengébb énem nyála pont most cseppen el érte
Megint el van hajolva térben a lábam, én térden
Látod, a sárga rétegig értem
Ugyan úgy fáj néha. Én, ha
Padlón vagyok is, hidd el
A gitártól akkumulátor leszek
Újra feltöltődök hittel
A zene, ha elrepít innen, az nekem a minden
A zene, ha elrepít innen, az nekem a minden
Az nekem a minden
Na jól van, rendben, ma este mégse verem be az ablakodat
Ma jól van végem, az éjjeli égen a holdfénye az utamat
Ugyanúgy világítja meg, mint azon az éjszakán
Mikor a megdrájvot hugyoztam oldalba beszívva részegen
Na jól van, várok a szennyvízzel teli árok büdösebb oldalán
A másik parton az ágyam karton, a szomjamat újra eloltanám
Ugyan úgy fáj néha. Én, ha
Padlón vagyok is, hidd el
A gitártól akkumulátor leszek
Újra feltöltődök hittel
A zene, ha elrepít innen, az nekem a minden
Ez a zene, ha felkap és elrepít innen
Az nekem a minden
Ez a zene, ha felkap és elrepít innen
Az nekem a minden, az nekem a minden


A mellékhatások és megilletődések elkerülése végett ajánljuk, hogy minél több fémzenei szöveget olvasson el, így megelőzvén azt, hogy egy szépen megfogalmazott mondat után fejet hajtson írói vénám előtt mivelhogy komoly valószínűsége van annak, hogy ezek a sorok valamely fenomenális dalból vannak kiollózva, az idézőjelek pedig az ollózási procedúra során sajnos elkallódtak.

Ne lopj

A nyolcadik parancsolat. Eccerü kis parancsolat, hiszen ez volt a kereszténység elterjedésének egyik támpillére, mert nem kellet millióegy törvényt betartani csak ezt a tízet. És ebből a tízből fele lényegtelen dolgokról szól, az egyeduralomra törő isten hisztizik bennük, hogy nehogy másnak is hódoljanak, ez egy abszolút emberi vonása neki. A többit meg lazán át lehet értelmezni, például ölni nem szabad, de ha az egyház érdeke úgy kívánja akkor lehet, sőt muszáj és ilyenkor még meg is áldották a tízparancsolatot megszegő egyéneket. Igen, mert ezek különleges körülmények voltak. És persze normális körülmények között amúgy sem volt könnyen kivitelezhető dolog a gyilkolás, az áldozatnak általában voltak tesói meg barátai akik nem biztos, hogy csak a vállát veregették volna meg a tettesnek. Vagy egy másik törvény: ne lopj! Ez nyolcadik parancsolat annyira mellékes volt az idők folyamán, hogy egy, a nemtörődömséget kifejező mondás is született: nekem nyolc. Lopni sem volt szabad, de ha az eltulajdonítás mellé egy nagyon távoli, ködös időpontban történő visszaszolgáltatási szándékot fűztél az már rendben volt. Nem ellopod, kölcsönveszed, nem mindegy. Nagyon szépen el lehettet játszani az árnyalati különbségekkel, mi minősül lopásnak, de persze amíg a francia gyerekek nem dobtak össze egy enciklopédiát nem is volt esetleg ahol megnézzék, hogy ez most az vagy nem az. Persze ez sem oldotta meg a problémákat, mert ahogy egyre szaporodtak a lexikonok úgy művelődtek az emberek is és úgy tudták új meg új köntösbe öltöztetni ezt a szégyenletes de hasznos foglalkozást. És ez most, a porosodó lexikonok meg a viruló wikipédia idejében sincs másképp. Mert itt van a sok port kavart fájlcserélős rendszer, Napster, Kazaa, torrentek miegymás. Aki nem tudná, hogy miről van szó, annak mondom…nem is mondom, mindenki ismeri, bár nem mindenki ismeri be. Ez a jelenség ez egyértelmüen lopás ha azt a részét nézzük, hogy olyan fájlokat is le lehet tölteni ingyen amit egyébként csak pénzért lehet megvenni. De mégis mikor az ezredforduló körül kirobbant a nagy botrány a Napster és az allmighty Metallica kis mitugrász dobosa között újra fölébredt az emberek átnevezős hajlama. Most az aktuális verzió az volt, hogy ez nem lopás, mert az emberek letöltik a zenét mondjuk, meghallgatják és ha megtetszik megveszik. Persze, ez se gyengébb kifogás mint az összes többi, de persze ez is csak kifogás. A napster főnök egy MTV díjátadón próbálta illusztrálni egy gyengécske példával: az akkori nagy ellenfele, a Metallica pólójában jelent meg, majd bejelentette, hogy azt az egyik barátjától kérte el, ma hordja és ha megtetszik majd megveszi. Mi??? Na hagyjuk. Azért a téma rendesen megosztotta az embereket, mindenki beleugatott, mint ahogy én is most., de sokan csak az érem egyik oldalát nézték. A South Park briliáns sorozatban Lars Ulrich a palotája melletti parkban sírdogál a medencéje mellett mert nem tudja megvenni a cápáinak a kívánt aranyborítású akváriumot mert egy halom köcsög letöltötte a zenéjét ingyen és így fontos dollároktól esett el. Persze ez is egy nézőpont, ha már úgyis annyi pénze van, minek több? De ugyanakkor ki dönti el, hogy mennyi pénze lehet neki vagy bármelyik sztárnak, nem ők találták ki ezt a mostani civilizációt, ahol a magukfajta emberek rendre nagy vagyonokra tesznek szert miközben azt csinálják amit szeretnek és amihez értenek. Elmúlt korok művészei sokszor tengődtek, kölcsönből kölcsönbe vándoroltak mint Mozart például, a zenei zseni prototípusa. A mostani sztárok viszont nem beszélnek pénzről, azt mondják inkább, hogy szeretnék ellenőrzésük alatt tartani az oly nehezen megírt dalokat. Persze, persze, tudja mindenki, hogy többhöz több kell, de álszerénynek is jó megmaradni. És a pénzveszteség mellett esetleg az ego-nak hízelgő eladási listákon is gyengébben szerepelnek majd és annak ellenére, hogy mondjuk tíz millió embernek megvan az album a listán majd csak az az ötmillió ember szerepel aki hivatalosan is megvette a lemezt. Mondjuk mindenkinek egyformán lopják a zenéjét, így a lista nagyjából megfelel a valóságnak. Bár Magyarországon egy Mahasz főgóré szerint a mulatós zene azért kerül olyan előkelő helyre az eladási listán, mert ennek a zenének a célközönsége nem fért annyira hozza az Internethez és így a letöltő programokhoz és kénytelen kelletlen meg kellett vegyék szegénykéim a drága csóré lagzi albumokat. Persze, lehet, hogy züllik az ország, lehet, hogy az újonnan megjelent sztárocskák zenéje szar, de kifogásnak ez sem rossz. Na de mi van a kezdő zenekarokkal, akiknek a zenéjét ugyanúgy lopják, mint a milliomosokét? Tegyük fel, alapítunk a haverokkal egy bandát, saját költségen kiadunk egy albumot és ahogy annyi szar zene megtetszik az embereknek manapság(mindig!?) megtetszik ez is, de csak egy páran veszik meg a többiek letöltik. És persze szeretnének még több albumot hallani tőlünk, de mivelhogy minden pénzünk ráment az elsőre nem tudunk még egyet kiadni. És persze szeretnének élőben is látni minket, meglesni, hogy igazából tudunk-e zenélni és persze mi is szeretnénk elmenni és játszani nekük, de nem tudunk, mert az mellett, hogy pénzük se nagyon van a munkahelyünkről sem engednek el így elmaradnak a koncertek. Persze ez is túlzás, de szemléltető túlzás. És oda vissza röpdösnek a vádak, az érvek a tolvajt kiáltó és a lopást hagyományosan más névvel illetők közt. A mamut zene kiadók is beszálltak, hírnevükhöz méltán aljas húzásokkal is élve, például profi hackereket alkalmaztak és megtöltöttek egy pár fájlcserélős oldalt vírusokkal, hogy szenvedjenek azok a gonosz rablók. Azt is mondták, hogy az emberek nem érzékelik ezt úgy mint lopás, mert csak klikelgetnek ide oda és egyszer csak hopp!! hogy kerül ez a dal ide? na nem baj, ha már itt van meghallgatom. Nem tudom mit kellene lopásnak érzékelni, azt csak amit azzal a tipikus kézmozdulattal végzünk amely a lopás szimbóluma lett? A vicc az egészben az, hogy a zenék fizetség nélküli kisajátítása már rég folyik, csak nem ilyen "intézményesített" körülmények között és éppen ezért nem tudták nyomon követni és nem tudtak senkit sem beperelni érte. Mert szállt a nóta szájról szájra és járt a kazetta kézről kézre és ha neked nem is volt egy kétkazettás kazetofonod akkor volt a szomszédnak vagy egy barátnak és máris a saját tulajdonod volt az óhajtott album amit rogyásig hallgathattál ha bírtad a kalóz kazetta sistergését. A kapitalizmusban betántorgott drága kis hazánkban nem volt szerzői jogvédelmet biztosító törvények, így ’89 után a piacon is meg lehetett venni sokféle albumot, szinte olyan olcsón mint egy üres kazettát, az a két három úriember aki ezzel foglalkozott nemes egyszerűséggel egy fehér papírra rányomtatta az előadó nevét feketével(lilával vagy szürkével inkább, de akkor az volt a fekete) így könnyebben eligazodhattunk válogatás közben. 3+2? nem kell, csóré duó? passz Alice Cooper? megvan a hey stupid? meg? akkor jöhet. Persze a különböző bandák lógóit sem ismertük, ezért mikor betévedtünk egy nagyvárosba egy igazi zene üzletbe, ahol az akkor státusz szimbólumnak számító eredeti kazettákat lehetett kapni csak kapkodtuk a fejünket, te, azon a feketén azt írja fent a sarokban, hogy Metallica? …az a szpaghetis tál nem lehet egy Guns N Roses album, nehogy már egy rock bandának ilyen marha borítója legyen…kár, hogy nincs Iron Maiden, jaj de van ne, csak függőlegesen írja a nevét, nekem megvan a Fear of the dark csak nem ilyen a borítója.

Ehh, milyen gyorsan tranzitol a mundi glóriája, szinte olyan gyorsan mint ahogy én is eltávolodtam most a lényegtől(újra) A lényeg a lényeg: nem tudnak ezzel harcolni egyelőre sem a művészek sem a hanglemez kiadók, amíg ilyen könnyedén lehet hozzájutni ingyen a zenéhez, törvénytelenül ugyan, de büntetlenül, addig sokan lesznek azok akik ezt az utat választják. Mentalitás váltást is nehezen tudnak elérni, a más is csinálja, akkor én miért ne érvet nehezen lehet legyűrni és amíg az emberek a tévében nézik a sztárok hivalkodó életmódját miközben ők nyomorognak és esetleg a kajapénz nagy részét kell elköltsék egy album megvásárlása miatt valószínűleg nem fogják a dúsgazdag és éppen ezért irigyelt zenészek tanácsát megfogadni. A tuti biztosan lezárt cédé, amelyet nem lehet másolni talán segítene, de ha van egy program amely levédi akkor lesz egy program amely feltöri, ez már törvény. Az Internet totális ellenőrzése is segíthet, de erre is kevés esélyt látok. És persze ha teljesen levédnék az összes eltulajdonítási utat akkor bizonyára sokkal kevesebb emberhez jutna el a zene, sokkal kevesebbet segítene mikor segítségre szorul és így kevesebb rajongója lenne minden bandának. Erre pedig minden banda esküszik, hogy zenéjük az emberekért van és örülnek ha ezzel segítségére lehetnek az emberiségnek, bár ennek a sokat hangoztatott szólamnak a tudományos bizonyítása még várat magára. Hanem pedig utolsó lehetőségként a lelkiismerettel való játék marad, letöltötted ezt a dalt és tudod, hogy lopás, lehet, hogy nem kapunk el törvényesen, de ha leszáll az éj…muhahaha…




Luck. Runs. Out.
Crawl from the wreckage one more time
Horrific memory twists the mind
Dark, rugged, cold and hard to turn
Path of destruction, feel it burn
Still life
Incarnation
Still life
Infamy
Hallucination
Heresy
Still you run, what's to come?
What's today?
'Cause we hunt you down without mercy
Hunt you down all nightmare long
Feel us breathe upon your face
Feel us shift, every move we trace
Hunt you down without mercy
Hunt you down all nightmare long, yeah
Luck. Runs.
You crawl back in
But your luck runs out
1. 2
.Luck. Runs. Out.
The light that is not light is here
To flush you out with your own fear
You hide, you hide, but will be found
Release your crypt without a sound
Still life
Immolation
Still life
Infamy
Hallucination
Heresy
Still you run, what's to come?
What's today?
'Cause we hunt you down without mercy
Hunt you down all nightmare long
Feel us breathe upon your face
Feel us shift, every move we trace
Hunt you down without mercy
Hunt you down all nightmare long
Luck. Runs.
You crawl back in
But your luck runs out
Then you crawl back in
Into your obsession
Never to return
This is your confession
Hunt you down without mercy
Hunt you down all nightmare long
Feel us breathe upon your face
Feel us shift, every move we trace
Hunt you down without mercy
Hunt you down all nightmare long, yeah
Luck. Runs.
You crawl back in
But your luck runs out
Your luck runs out



A mellékhatások és megilletődések elkerülése végett ajánljuk, hogy minél több fémzenei szöveget olvasson el, így megelőzvén azt, hogy egy szépen megfogalmazott mondat után fejet hajtson írói vénám előtt mivelhogy komoly valószínűsége van annak, hogy ezek a sorok valamely fenomenális dalból vannak kiollózva, az idézőjelek pedig az ollózási procedúra során sajnos elkallódtak.

?

Nem új a hír, de gyomron vág, lelökték az Oasis gitárosát és nem is egy kis utcai balesetben vagy egy pogózási akció közben történt a baleset. Nem is baleset volt, ügyesen kitervelt és végrehajtott tett volt és szépen pofára, gitárra, oldalbordára esett Noel bácsi akit egy kanadai fellépésen lökött le a színpadról a színpadi árokba egy érte nem rajongó rajongó. Na most már, aki azt hiszi, hogy egészségügyi állapota miatti aggodalmamban ragadtam billentyűzetet lelövetik, akik azt hiszi, hogy a galád tett által kiváltott felháborodásomban irkálok az felakaszttatik aki meg azt hiszi, hogy baromság ez az egész megjutalmaztatik. Mert nem azért esett nagyot, mert lelökték, nem is azért mert gyengén állt a lábán, hanem mert volt hova. Mert nem várható el egy brit-pop-rock gitárostól még Kanadában sem, hogy úgy állja a sarat, ööö, jeget, ööö deszkát mint egy profi jégkorongozó de még egy amatőrrel sem kell hogy felérjen. Ha már nemzetekre lebontott sport skatulyázásoknál tartunk inkább a fociban elszenvedett vereségeket kellene jól bírja büszke angolja. (miféle vereségeket???? na mindegy) És az sem várható el, hogy a biztonságiak megtagadják emberi mivoltukat és ne hibázzanak és ne engedjenek fel néha néha egy egy merénylőt a színpadra. Szóval egy ilyen felöklelés nyugodtan átvészelhető, sőt élvezhető egy kötetlen laza tömeg szörföléssel, haladóknak ajánlott közben gitározni is, ezért javaslot a lehető leghamarabb a hátra feküdni. De persze csak akkor történhet ez meg, ha nincs a közönség és a banda között az átkos senki földje, a színpadi árok. Törpe növésű korai éveimben ha valahogy beverekedtem magam az első sorban akkor nem láttam a színpadtól, mert az első sor az első sor volt, ahogy kinőttem magam a színpad mögül már láttam a monitorok hátsó felét és ha egy egy jobb lelkű rockzenész lehajolt pacsizni is tudtam vele. De persze ahogy elértem volna egy elfogadhatóbb magasságot az első sort kezdték lealacsonyítani második harmadik sorrá, először csak a színpadhoz lapulva jelentek meg a feketeruhás alakok, majd egyre előbb araszoltak. Először csak egy lépésnyit, hogy helyet adjanak Cserkó nőjének, hogy kényelmesen sétálgasson a színpad előtt, hogy minél jobb és változatosabb szögből fotózza a nagy szóló improvizálót, majd kettőt léptek előre és terelgettek minket mint a barmokat egyre hátrébb. Aztán megjelentek a korlátok, eleinte még emberi támpillérek által tartva, majd később, ahogy egyre nőttek, saját magukat is meg tudták tartani így felszabadítván az őket addig tartókat, akik most árgus szemekkel tudták figyelni a színpad előtt tomboló társadalom bomlasztó egyéneket. Így lett szépen az első sorból ötödik, tízedik, sokadik, most már nem is számolja senki, az egyszerűség kedvéért első sornak nevezzük, de… És persze nem új a mondás, de Noelt gyomron vágta: aki másnak vermet ás, maga esik bele. És mivelhogy fáj neki a törött bordája és az összes színpadra lépő kollégája érzi képzeletben a fájdalmat nagyon megszigorítják majd a körülményeket, pedig csak ezt a fránya árkot kellene feltölteni, vízzel mondjuk, mint a középkorban, de az egri módszer se kutya, fa vagy föld van most is bőven, bár asszongyák, hogy fából egyre kevesebb van. De ha ezek a megoldások túl drágának bizonyulnak, van még egy mentőöv: embereket az árokba!!



Nem elég, hogy az élet
Megnyomorított téged
Nem elég, hogy az álom
Nem jön, hiába várom
Nem elég ez a test nekem
Nem elég ez a lélek
Nem elég, hogy megszülettem
Még mindig élek
Nem elég nekem, nem elég
Nem, nem, nem, nem
Nem elég nekem, nem elég
Nem elég a kezdet
Nem elég a vég
Nem elég, hogy a talpamon állok
Maradnom is kell még
Én az ember, te az álomkép
Egyikünknek el kell
Tűnnie innen mindenképp
Nem elég nekem, nem elég
Nem, nem, nem, nem
Nem elég nekem, nem elég
Ha kell, én mindent leteszek eléd
Valahogy élek, valamit látok
Attól félek, fog rajtam az átok
Adj, ha kérek, gyere, ha várok
Legyen köztünk híd, ne csak az árok

A mellékhatások és megilletődések elkerülése végett ajánljuk, hogy minél több fémzenei szöveget olvasson el, így megelőzvén azt, hogy egy szépen megfogalmazott mondat után fejet hajtson írói vénám előtt mivelhogy komoly valószínűsége van annak, hogy ezek a sorok valamely fenomenális dalból vannak kiollózva, az idézőjelek pedig az ollózási procedúra során sajnos elkallódtak.

A Van Gogh kód

Ha azt mondom, Van Gogh, talán sokan kapják fel a fejüket és fogják meg rémülten fülüket. Igen, igen, ez az alak aki egy ihletett pillanatában lenyisszentette a fülét, most szegényt ezzel azonosítják mint errefelé a fénymásolót a Xerox-al. Na de nem erről lesz most szó, hanem a festményeiről, mert mellesleg festő is volt, sőt inkább volt az, a fülmészárlás csak amolyan késői hobbi volt, bár az sem ok nélkül, mint az később kiderül. Nagyon gyanús ez a gyerek nekem, hogy lehet az, hogy bár a családja kezében van az európai műkereskedelem fele, mégsem akarták engedni, hogy festő legyen? És mikor mégis festő lett nem állították ki a képeit, nem segítették, hogy érvényesüljön? Valami sötét titok lappang itt. Talán a családnak volt valami takargatnivalója és attól féltek, hogy kifecsegi a képein keresztül? Mert ha részegen hetet-havat összehord az felejthető, de ha lefesti az talán az örökkévalóságig megmarad. Elhatároztam hát, hogy részletesen tanulmányozom az alkotásait, tudván azt, hogy ha van valami elrejtve bennük az nagyon el kell legyen rejtve, mert a családja, aki tudta, hogy mit kell keressen egyből észre vette volna. Teszem azt, ha mondjuk tudta volna, hogy Jézusnak nője volt,(amit azóta már kifecsegett más, vagyis azelőtt de azután értették meg) nem festhette volna le őket az ágyban, még akkor sem, ha paplan alá teszi az intimebb részleteket. Mindenre figyelve vettem nagyító alá egyik képét

És egyből megütötte a szememet az egyértelmű jelzés. Mert a kövezetben van három világosabb színű kősor, igazából három vonal van a festmény alján. Na most már, ha az első vonal tetejétől(onnan, ahol kezdődik a piros szőnyeg? padlózat?) húzunk egy vonalat máris kapunk egy N betűt ez teljesen egyértelmű. Persze joggal kérdezhetik, hogy miért nem rajzolta meg ő maga ezt, de így egyértelműen túl egyértelmű lett volna és ezt az egyértelmű luxust egyértelműen nem engedhette meg magának. Egyértelmű?
Továbbá, ha feltételezzük, hogy ez a második vonal nem csak az N betűnek a második szára, hanem egy másik betűnek az első szára is egyben, tovább kutakodhatunk. Mert ott van ugye az eddig csak árválkodó harmadik vonal is. Ha jobban megfigyeljük, a második és harmadik vonal között van egy kis elszíneződés, ha az mentén húzunk egy ferde vonalat de azt nem folytatjuk csak a két vonal közötti táv feléig, majd onnan húzzuk fölfele hirtelen azt vesszük észre, hogy egy virgonc M betű vigyorog velünk szembe. Így tehát már két betűnk is van, egy N meg egy M. Már azon voltam, hogy beleásom magam mindenféle idegen nyelvbe, szimbolisztikába, szemiotikába mikor belém hasított az egyértelmű felismerés. Az N M azt jelenti, hogy Nagy Marhák vagytok, ha azt hiszitek, hogy ilyen egyértelmű jeleket hagyok hátra mint valami középkori szélhámos ki kétes hírű meg mosolyú suttyókat festegetett meg és primitíven betűket is beleszúrt a festményeibe. Kelletlenül le kellett tegyek erről a megközelítésről, bár nem hagyott nyugodni az, hogy ha nem fest betűket akkor miért fest betűket? Így az egyértelmű betű szimbolumok mellőzésével próbáltam megfejteni a képet és újból szerencsém lett. Észrevettem ugyanis, hogy 12 asztal van a képen. 12 asztal, szinte annyi, mint az utolsó vacsorán, ahol 13 kellet volna legyen(nehogy ám egy asztalnál ettek volna mind). De 12 volt csak, miért nem 13? Ha ez egy finom utalás az utolsó vacsorára, akkor valakinek a széke hiányzik. És mivel általában az a kép él, hogy volt 12 tahó meg 1 góré, akkor ezeket úgy kell elfogadjuk, mint két egész, mint két megbonthatatlan egység. Egy rész ami áll 12-böl, egy rész ami áll 1-böl. Remélem eddig elég egyértelmű, a számokat számokkal írom, hogy legyen 1értelmü. És ha két megbonthatatlan egészről beszélünk, akkor természetes, hogy a 12 ült és az 1 állt, mert ha mondjuk 11 ült volna meg az 1, akkor a 12-es egységet megbontották volna és azt már kijelentettük, hogy lehetetlen. Szóval, a lényeg a lényeg, Jézus állt az utolsó vacsorá(já)n. Na de most már, miért álldogálna a főgóré? Ez abszolút lehetetlen, kivéve, ha nem is ő volt a főgóré. Kik szoktak viszont álldogálni vacsora közben? És ekkor, mint a kenyér a borba úgy csapott belém a felismerés: Jézus Krisztus nem is volt Megváltó, Jézus Krisztus szupersztár volt.(Most le lehet hajózni e apró bejegyzés végére és elindítani a "filmzenét") Hallottam már valamit erről, egy Webber nevezetű gyerek szellőztette meg a témát és furcsa mód ez az alak kapcsolatban állt a Van Gogh famíliával; anyai nagybátyjának az anyósa szomszéd volt egy Van Gogh múzeum őrének a mostoha apósának az édesvejével és ez a kapcsolat nagyon gyanús és ezzel még nem is mondtam sokat. Hogy több kapcsolat volt-e a két művész között majd kiderül később, úgy értem, hogy kiderül ha valaki kideríti, mert ebből a cikkből a büdös életben nem fog kiderülni. Ez a Jézus valamiféle zenész lehetett és nem álldogált árván az ajtóban, hanem fellépett, valamiféleképpen produkált, gondolom énekelt, esetleg játszott is valami hangszeren, mit tudom én min, ez nem is lényeges. És ez a buli volt az utolsó, afféle búcsúkoncert lehetett. Na ez igen sötét titok, de talán van ennél több is. Buzgón átnéztem mind a 864 festményt meg a sok ezer rajzot mázolmányt miegymást. Elmondhatom, titkokban nem szűkölködött, néhol Kennedy gyilkosát véltem felismerni, élő Elvist vagy földön járó marslakókat, néhol Mona Lisa mosolyának az esszenciáját is látni véltem, de túl ködös és sötét volt minden, mint egy impresszionizmus előtti festmény. Már meg kellett elégednem egy kis ókori bulvár pletykával valamiféle zenészről, mikor a véletlen a segítségemre sietett. Történt az, hogy Van Gogh nevét kapkodva egyben írtam le és a kurzort rossz helyre tettem így a nevet is rossz helyen választottam el. A marengói csirke óta nem volt még ilyen szerencsés véletlen, mely új megvilágításba helyezte az addig áttanulmányozott képeket. Mert nézzük csak a van Gogh nevet. Első ránézésre semmi különös, hollandul azt jelenti, hogy Gogh-nak a fia, ehhez én csak annyit fűznék hozza, hogy legalább Goghnénak a fia, az apa az meg na… de ez nem tartozik ide. Szóval a név egymagában nem jelent semmit, de ha úgy választjuk el, hogy Va Ngogh, akkor már teljesen mást jelent. Mert a "va" szócska , óolasz keletrómai dialektusban azt jelenti, hogy menni. Az "ngogh" meg az ősrégi kelethébér dialektusban annyi mint, "halálból". Na most már, ha ezt a kettőt megfogjuk, megfordítjuk és megtoldjuk egy picit, ezt kapjuk: halálból kimenni. Így most már teljesen más megvilágításba kerül például a következő kép.

Már nem bambulunk bornyúként új vagy régi kapuk előtt, hanem lazán vágjuk a rezet. Rézvágásra itt nagy szükség nem lesz, de talán majd a későbbiekben kiderül, hogy lesz-e szükség rá. A szupersztár újra nincsen ábrázolva, de mondjuk sok köze nincs is ehhez az eseményhez sem, viszont annál több köze van az itt fekve ábrázolt alaknak, aki, nem más mint Lázár. Az a Lázár, aki feltámadt hallottaiból. És nem úgy támadt fel, mint a sokat emlegetett szakálas úriember, hogy üres volt a sír, meg láttuk itt, láttuk ott, nem ő volt de aztán rájöttünk, hogy mégis ő meg egyéb ilyen ködösítések. Nem. Ezt a Lazit bevitték holtan(holtan holtan, sima EKG miegymás, nem úgy mint a másikat, hogy dárdával nézték, a pulzusát, meghalt, nem halt meg, meghalt, nem halt meg, meghalt…puff, most elfogytak a szirmok, akkor maradjon a meghalt ) szóval holtan, és kijött élve. A saját lábán. Aki jár, az él, eccerü, nem? De persze abban az időben annyi ilyen történet volt(amelyeknek persze fele sem volt igaz, sőt szinte egysem), meghívták a szupersztárt is, hogy így népszerűsítsék Lázárnak a nagy tettét. Persze ő csak a nevét adta az eseményhez, esetleg énekelt is a feltámadási zsúron, de az erre vonatkozó források ködösek, érthetetlenek, hiába na, nagy buli volt és ugye, a krónikás is ember. Ha én álldogálok egy korház előtt vagy két órát majd azt mondom, hogy ejj be jól sikerült ez a műtét, azt senki sem hiszi el nekem, hogy kintről valamit változtattam a dolgok menetén, így a dicsőség és sajnos a csúszópénz is mind a doktor bácsit illeti. Ugyanígy történt itt is, a nehezét a dolognak Lázár vitte el, ő volt az, aki egy szál magában megvívott a halállal és le is győzte azt, ami a világ történelem folyamán egyedül álló dolog, ha nem számoljuk a szupersztárt, de hát ő nem ember, hanem sztár, szuper meg az a feltámadás…hát…elég gyenge szemfényvesztés. Na de persze a nagyon érdekes dolog az az, hogy a művész a Lázár arca helyett a saját arcát festette meg. Vagyis nem a saját arcképét, hanem azt az arcképet amit akkor szokott festeni mikor a saját arcképét festi mert ha a saját arcképét festi meg senki sem tudta volna, hogy az a saját arcképe. Ha valaki nem értené, majd kiderül a végén. Persze mindenki azonosulásként értelmezi ezt, de én rájöttem, hogy semmilyen művészi belemagyarázás nincs itt, azért festette az ő arcát Lázár fejére, mert ő egyenesági leszármazottja neki. Va Ngogh. Halálból jövő. Ez tehát a Van Gogh-ok sötét titka, ősük visszajött a halálból, de az ott szerzett tapasztalatok örökre megváltoztatták öt és ezeket a módosulásokat átadta a leszármazottainak. Megvolt tehát még egy titok, de most már az érdekelt, hogy mik ezek a különleges képességek? Nem tudtam mihez viszonyítsam, Betmen szerű képességek, vagy Szupermen, esetleg delphoi papnő féle dolgok ezek? Aztán eszembe jutott, hogy mennyire furcsálltam az önarcképeit, mintha semmit sem változott volna az idők folyamán. Persze egyből öröklétre gyanakodtam, de erről hamar letettem, sze meghalt, ő is meg az egész család is. Aztán eszembe jutott egy rész Gauguin naplójából. Ez az óceánjáró festő Vincent jó barátja volt, a füleseknek jegyzem meg, hogy akkor is ott volt, amikor levágta a fülét, de ezt most hagyjuk. Gauguin írja, hogy van Gogh, bár nagyon sokat ittak meg tekeregtek együtt nem szeretett vele vagy a többi cimborával kimenni húgyozni, pedig milyen gyönyörű rögtönzéseket tartottak az épületek falain, hol külön külön festettek és összehasonlították a műveket hol meg egy képet festettek és mindenki beleadta a magáét. Sokszor már eleve úgy válogatták a piát(már mikor volt lehetőség válogatni), hogy jó színe legyen a “festéknek”, a pointillizmust is így találták ki. És Gauguin nagyon furcsállta, hogy Vincent, aki mindig mindenben benne volt, ebből rendre kimaradt és amikor nagy ritkán, sokadik unszolásra részt vett össze vissza húgyozott mindent. Szegény Gauguin nem tudta mire vélni, így azt hitte, hogy barátjának kicsi a farka. Ezt a gyanúját az is megerősítette, hogy egyszer mikor hullarészegen cipelte haza van Gogh-ot kiesett a zsebéből egy erősen húgyszagú szalmaszál, amiből Gauguin arra következtetett, hogy ezzel próbálta hosszabbítani a farkát, hogy egyenesebben és pontosabban tudjon pisilni. De persze a francia festő tévedett. Mert összevetve a beszámolóját Vincent önarcképeivel és még egy két információval amit innen onnan összeszedtem rájöttem az egyik különleges, halálban szerzett Van Gogh, vagyis Va Ngogh képességre: képesek voltak másnak látszani, mint amik valójában voltak. Na de szépen sorjában. Mert nézzünk meg egy korai önarcképet


És egy későbbit, egyet az utolsók közül


Itt most nem kell betűket vagy kriksz krakszokat keresni, ne ijedjen meg senki, egyértelmű dolgokról van ismét szó. Mert ha jobban megfigyeljük, a kalapon meg a szakállon meg egyéb apróságokon kívül alig változik valami, inkább szembetűnik a festési stílus gyökeres változása mint az ábrázolt egyéné. És ez a változatlanság végigkövethető az összes önarcképén. Olyan mintha…egészen olyan mintha… ugyanazt az arcképet festené meg. Ugyanazt, mely nem az övé. Nem az övé, mert nem vállalhatta a saját képét. Ha festő akart lenni az 1800-as évek végén muszáj volt ezt a nehéz utat választania, egy valahonnan felvett, átvett arcképet kellet fessen mikor magát akarta, el kellet tűrnie a festő barátok élcelődéseit a kis farkáról és ki tudja még mennyi szenvedést és kellemetlenséget kellett elviselnie. Nem nyújtom tovább, elmondom az egyértelmű következtetést amit ezek után le lehet vonni; íme, az egyetlen igazi önarckép amit Vincent festett:

Bizony ám, Vincent Vincentina volt. Nőnek született, de mivel Ngogh vére megjárta a holtak világát fel tudta venni egy férfi kinézetét. A halálnak ugye egyre megy, hogy férfi vagy nő, így tudták ők is fölvenni tetszőleges egy nő vagy egy férfi képét. Persze ezzel egyikük sem élt, mert elvtelennek tartották, de Vincentina mivelhogy nagyon akart festeni kelletlenül bár, de föl kellett vegye egy férfi alakját. Ez az állkép szinte tökéletes volt, csak a puncija maradt meg úgy ahogy eredetileg volt, ezért nem akart rögtönözni a párizsi festőkkel és ezért volt húgyszagtól bűzölgő szalmaszál nála, mert szegény kínjában még azt is megpróbálta, hogy a pucájába földugott szalmaszállal pótolja azt, amitől a teremtés is és a különleges képessége is megfosztotta. Ezért vállalta azt a sok megaláztatást is, ami akkor érte, amikor Hágában feleségül vett egy utcalányt. Mert ez az utcalány már a házasság előtt terhes volt és azt remélte Vincentina, hogy azt hiszik majd, hogy az övé mert folyamatosan attól félt, hogy kitudódik nemtelen titka és így nem lehet soha sikeres festő. És a fülét is azért vágta le, mert unta, hogy ugyanazt a portrét festi mindig újra meg újra, úgy gondolta egy kis változás nem árt. És bizony változtatott is a képen egy picit.
Lenyomozván még egy sötét Va Ngogh titkot elégedetnek érezhettem volna magam, de nem voltam az, úgy éreztem, hogy ez is bulvársajtóba való. Ezért tovább folytattam a kutakodást és egy sor apró titokra derült fény. Például arra, hogy ha nagy veszélyben volt a Ngogh família valamelyik tagja vagy a család titka öntudatlan állapotban még teleportálásra is képesek voltak, bár ezt nem tudták irányítani, teljesen reflexszerű reakció volt. Egy picit meg is szeppentem mikor ezt megtudtam, vagy két hónapig lapultam is szépen, de aztán nem történt semmi. Bujkálós időszakomban sok időm volt elmélkedni az addigi nyomozás eredményén, sok részlet kikristályosodott előttem, így mikor újra nekifogtam szinte pillanatok alatt összeállt a kép és fel sejlett a Van Goghok irtózatos, monumentális, világrendszereket megrázó sötét titka. Lepergett előttem az összes kép amit láttam, minden piszkozat, levélke, asztalról lesepert morzsa és minden annyira egyértelmű volt. Tisztában voltam, hogy milyen nagy marha voltam, hogy ezt nem láttam meg egyből. Pedig amennyire égbekiáltó gonosz titok ez annyira egyszerű néven nevezni, egy szóban ki lehet fejezni és ez az egy sz

Na de minek keellesz itten annyit filozofálni, a mi családunk, vagyis..., izé..., a Van Gogh familija titkairól, ...eegészen nem érdeekesek, meenni inkább sétára.... Ki.



A mellékhatások és megilletődések elkerülése végett ajánljuk, hogy minél több fémzenei szöveget olvasson el, így megelőzvén azt, hogy egy szépen megfogalmazott mondat után fejet hajtson írói vénám előtt mivelhogy komoly valószínűsége van annak, hogy ezek a sorok valamely fenomenális dalból vannak kiollózva, az idézőjelek pedig az ollózási procedúra során sajnos elkallódtak.