Ha már itt vagyok akár írhatnék is róla - gondolom én. De persze csak cím nélkül, amióta Ábel Amerikába ment az ilyen címek elcsépeltek lettek, bár az “Egy jenki Arthúr király udvarában“ cím jobban illene. És azt sem tudom, hogyan kellene írni erről az ittlétről, hogyan kellene egy székely írjon Londonról. De mivel székelynek mindig gyenge voltam – vótam –, nem bírtam a szilvapálinkát úgye és írónak soha nem is számítottam, így ezen nem is kell morfondírozzak. Azt, hogy South Parkot nem lehet nézni már elpanaszoltam, pedig milyen szép kezdés lett volna. Dörgedelmesen berobbantam volna valahogy így: Aha!!! A nevet el lehet lopni és számtalan South Parkot létesíteni itt ezen a néven, de a műsort azt már nem lehet beengedni, nehogy valaki plági…szóval így lehetett volna kezdeni, de ezt már elpuskáztam, mint a nigériai csaj az angol X-Faktort és a brit állampolgárságot. A bal-oldali-jobb-kormányos dolog meg köztudott, szóval még megemlíteni is unalmas, különben sincs semi baj azzal, hogy az út másik felén kell menni, inkább a balkezes kapcsolás a nehezebb, mert riadalom esetén megtörténhet, hogy az ember az ablakor húzza le visszakapcsolás helyett. Esetleg beszélhetnék a divatról vagy a nem divatról. Mert nem divat úgyanis Londonban angolul beszélni, Inkább a volt koronaékszer valamelyik nyelvén illik mondjuk a szanszkrit betűs bangladeshi nyelven vagy ne adj isten esetleg románul. Angolul csak az ódivatú angolok beszélnek de csak elvétve. Magyarul meg annyira ritkán, hogy azt még Frodó is meg tudná számolni az ép ujjain. Aztán az sem divat, hogy holmi középkori szellemben asztalról egyenek az emberek, esetleg le is üljenek egy székre. Így mi sem eszünk ilyen ósdi módszereket alkalmazva, inkább az ágy mellé kuporodva fogyasztjuk el az épp aktuális fogásunkat. Az sem divat, hogy a nadrágot derékig fölhúzzák a fiatal legények. Igazuk is van, előbb-utóbb úgyis le kell húzni, ilyen derék ifjaknál és hajadonoknál bizonyára elég gyakran le kell és a fiziológiai szükségletekre még nem is gondoltam. Persze nem kell itt valami izléstelen szerszám villogtatásokra gondolni, az alsónemű hordása még nem ment ki divatból, különben is ez a fenék alatt hordott nadrág úgy igazi, ha a póló pont annyira hosszú, hogy elér a nadrág felső részéig, így az egész ruhaköltemény csak sejtett, de nem mutat. Amolyan diszkrét dekoltázs, legalábbis szellemiségében. Továbbá a másik zaklatása sem divat, így inkább mindenki céltudatosan rohan egy üres szék felé a metrón vagy a buszon majd ha sikeres volt a hódító akció akkor gyorsan elfoglalja magát valamivel. Közben föl sem néz, nehogy megsértsen valakit. Az meg aki lemaradt a székhóditásban úgyanúgy elfoglalja magát és nem néz fel, bár valahogy a széküresedésre azért kell figyeljen, valamiféle hatodik érzék lehet ez vagy mi. Rövid toplista az önelfoglalási manőverekről:
1.Mobil telefon füllhalgatóval, bár persze ez nem amolyan hétköznapi egyszerű telefon, ez amolyan szarphone vagy smartphone vagy mi a csuda.
2.Ipod füllhallgatóval
3.A metróállomásokon ingyen osztogatott újság olvasgatása. Ez ugye, egy fokkal lennebb van mint az elektronikus ketyerék használata, ezért ehhez külön hozzaállás is jár. Igen, attitude. Ha magaddal hozod az újságot akkor leszállás előtt gondtalanul dobod hátra miközben az egész lényed ezt mondja: leszarom ezt a lapot, csak mivel jó utas vagyok megtisztelem a vonatot annyival, hogy egyszer átböngészem, de következőkor nem leszek ilyen rendes már, magammal hozom a szarphone-om vagy az Ipodom, mert nekem úgye az is van. Az meg aki nem hozza magával az újságot, hanem fölveszi a székről miután az előtte levő a fennebb leírt módon eldobta már ezt a benyomást kell sugározza akkor is amikor fölveszi, mert persze neki is van elektronikus ketyeréje otthon. Legaláb kettő.
4.Sminkelés és mindenféle szépség(?)ápoló(?) szer használata.
Nem divatosak itt az únióban annyira elterjedt maszlagok sem, mint mondjuk a multikulti sületlenség vagy a keveredés az európaiság szellemében. Itt kéremszépen mindenki kedvesen magára van hagyva, nem akarják belekeverni semmibe sem, se rosszba, se jóba, se más nemzetbe, sehova. És hogy tiszta legyen mindenki számára mennyire tiszteletben tartják a másságot, íme egy fotó a melegek jogainak tiszteletben tartásáról:
Mosakodni nehéz, de megnyugtató érzés ez a szimbólum értékű gesztus, gondolom sokan is gondolnak a jó kurva buzi édesanyjára annak aki azt hisszi, hogy vagány egy marok forró meg egy marok jéghideg vizzel mosakodni. Vagy talán nem is szimbólum csak én magyarázom bele, a hideg vizes csap normál periódusokra van, a meleget meg akkor kell használni amikor disznóinfluenza meg más ilyen csodabogár virus garázdálkodik. Minden esetre, a hideg és meleg víz annyira független, hogy a fürdőkádban sem akar keveredni, így előrdulhat, hogy bár ég a valagad a lábad már kihült, na de járt már így sok vándor.
A mellékhatások és megilletődések elkerülése végett ajánljuk, hogy minél több fémzenei szöveget olvasson el, így megelőzvén azt, hogy egy szépen megfogalmazott mondat után fejet hajtson írói vénám előtt mivelhogy komoly valószínűsége van annak, hogy ezek a sorok valamely fenomenális dalból vannak kiollózva, az idézőjelek pedig az ollózási procedúra során sajnos elkallódtak.
