ensz peticíjó

Alúlírott Diabólusz Deji a következő peticijóval fordulok a nagyságos urakhoz és nagyságákhoz akik az enszbe vannak. Hassanak oda, hogy a folyó hetet tegyék mög hivatalosan a feketék* világhetinek, de ne csak a folyó évbe, hanem a jövő folyó évbe es és az összes évbe amelyik folyni fog ezután. Instálom magikat, vegyék tekintetbe a tegnapi fasza versenyt mikores ez az ügyes kölök mögnyerte a világbajnokságot, az utolsó verseny utolsó körének utolsó kanyarjában( de tényleg, szinte legeslegutolsó vala) és ezzel nem elég, hogy a legfiatalabb hanem a legfeketébb es mind között. És ha ez nem es vóna elég, hogy a formula egynek fekete bajnoka van először az életbe, hónap Amerikának es fekete elnöke lesz, ugyancsak először az életbe. Ezét instálom magikat, voksóják mög ezt a feketék hetinek, ez legyen nekik a nagyhét ne a húsvéti, úccse mind keresztény az istenadta.
*Jegyzet lábhoz
Tudom én es azt, hogy a feketét nem szeretik a feketék, no nem a kávét, hanem a nevet, de afró-amerikait nem mondhatok, sze nem minden afró amerikai, a szinesbőrü meg nagy marhaság, fejér ember ha megfagy kék lesz, ha leég(a napon) veres, ha meghal lila ha meg behúzok neki egyet akkó kék-ződ lesz, késsőbbecske aztán sárga de a fekete az örökké fekete, bár nem húztam még bé egynek se, de szívesen kipróbálnám, csak a kulturális ismerkedés kedviét.. Értik nó, a műnk bőre színes, nem az övék.


A mellékhatások és megilletődések elkerülése végett ajánljuk, hogy minél több fémzenei szöveget olvasson el, így megelőzvén azt, hogy egy szépen megfogalmazott mondat után fejet hajtson írói vénám előtt mivelhogy komoly valószínűsége van annak, hogy ezek a sorok valamely fenomenális dalból vannak kiollózva, az idézőjelek pedig az ollózási procedúra során sajnos elkallódtak.

Zene meg minden

Nahát igen az ember társas lény, a rockerek is többé kevésbé azok és bizony bizony néha néha én is az vagyok. (Aki nem vette volna észre, épp le nemembereztem a rockereket meg magamat is) Na de nem olyan szinten persze, hogy hús vér emberekkel szocializálódjak, csak éppen a blogtérben néztem körül olyan bloggerek után kutatva akiknek nagyon fontos a zene, akik írnak is róla nem csak akarnak mint én. Persze én is fogok majd, de még egyelőre csak képezem magam, hogy mindenféle szinten jobban érezzem ezt a nagyon is ködös fogalmat. Fiatal koromban, mikor még kockás abroszok rajzolásával akartam megváltani a világot egy helyi szinten híres, éppen ezért helyi szinten arrogáns festő művész mondta miközben magas várából kegyesen kioktatott, hogy nem rajzolhatsz egy gyufaszálat sem, ha nem tudod, hogy milyen fából készült és mennyire volt rücskös az a kéz, mely hasította. Nem értettem persze mit hord ez itt össze, de mára már rájöttem, hogy ezek a mocsok öregek néha mondanak is valamit. Sajnos nem nagyon kaptam olyat, aki igazából írna a zenéről Zene alatt - remélem utoljára kell mondjam nem létező olvasótáboromnak – fémzenét értek. De kaptam egy pár emberkét akinek a zene a minden, akiknél egész nap megy a zene, akik nem tudnak tanulni ha nem megy a zene, a munkájukban is rezegnek a hangfalak meg az ablakok meg a főnökük és munkatársaik idegrendszere sőt bömbölő muzsika nélkül nem tudnak elaludni sem. És ha ki kell lépni az utcára valamiért hamar elkapják az Ipod nevű izét vagy mp3-as lejátszott vagy valamilyen zene hallgatásra alkalmas ketyerét és azzal csillapítják zene szomjukat. Be kell vallanom, megszeppentem rendesen. Nekem nincsen Ipodom, se mp lejátszóm se semmi ilyen mütyürüm. Sőt, a munkában sem szeretem hallgatni csak ha nincs sok dolgom, ha nem figyelek oda nincs amiért menjen, meg azt sem szeretem, ha idegesít másokat, ha már olyan szerencsétlenek, hogy nem szeretik legalább ne utálják meg még jobban, hátha egy nap fordul a kerék. És bevallom, alvás közben sem hallgatok. Bizonyára megszeppent volna Les Paul bácsi is, aki az 50-es években komoly balesetet szenvedett és az orvosok szépen elmagyarázták neki, hogy a szanaszét roncsolódott kezét össze tudják rakni, de többet nem fogja tudni mozgatni. Erre a híres gitáros és feltaláló kioktatta a dokikat, hogy a kezét kilencven fokban megtörve rakják össze, úgy, hogy tudja lefogni a gitáron az akkordokat, még akkor is, ha gitár nélkül úgy néz majd ki mint egy dilletáns. Neki kell álljak tehát és beszerezzek egy Ipodot vagy valamit és rászoktassam magam az alvás közbeni zenehallgatásra, ha már komolyan azt hiszem, hogy nekem a zene a minden. Addig is a következő dallal szeretnék kedveskedni azoknak, akiknek tényleg a zene a minden.


Na jól van, rendbe’ ma este nem verem be az összes ablakodat
Ma jól van végem, az éjjeli égen a holdfénye az utamat
Ugyanúgy világítja meg, mint azon az éjszakán
Mikor a megdrájvot hugyoztam oldalba beszívva részegen
Na jól van, várok a szennyvízzel telt árok büdösebb oldalán
A másik parton az ágyam egy karton, a szomjamat oltanám
Ugyan úgy kívánja meg a szem, ahogy megkívánja száj
Hogy a fej kábuljon, a kín el múljon, a szív addig se fáj. Állj!
Na jól van, adjál, a gyengébb énem nyála pont most cseppen el érte
Megint el van hajolva térben a lábam, én térden
Látod, a sárga rétegig értem
Ugyan úgy fáj néha. Én, ha
Padlón vagyok is, hidd el
A gitártól akkumulátor leszek
Újra feltöltődök hittel
A zene, ha elrepít innen, az nekem a minden
A zene, ha elrepít innen, az nekem a minden
Az nekem a minden
Na jól van, rendben, ma este mégse verem be az ablakodat
Ma jól van végem, az éjjeli égen a holdfénye az utamat
Ugyanúgy világítja meg, mint azon az éjszakán
Mikor a megdrájvot hugyoztam oldalba beszívva részegen
Na jól van, várok a szennyvízzel teli árok büdösebb oldalán
A másik parton az ágyam karton, a szomjamat újra eloltanám
Ugyan úgy fáj néha. Én, ha
Padlón vagyok is, hidd el
A gitártól akkumulátor leszek
Újra feltöltődök hittel
A zene, ha elrepít innen, az nekem a minden
Ez a zene, ha felkap és elrepít innen
Az nekem a minden
Ez a zene, ha felkap és elrepít innen
Az nekem a minden, az nekem a minden


A mellékhatások és megilletődések elkerülése végett ajánljuk, hogy minél több fémzenei szöveget olvasson el, így megelőzvén azt, hogy egy szépen megfogalmazott mondat után fejet hajtson írói vénám előtt mivelhogy komoly valószínűsége van annak, hogy ezek a sorok valamely fenomenális dalból vannak kiollózva, az idézőjelek pedig az ollózási procedúra során sajnos elkallódtak.

Ne lopj

A nyolcadik parancsolat. Eccerü kis parancsolat, hiszen ez volt a kereszténység elterjedésének egyik támpillére, mert nem kellet millióegy törvényt betartani csak ezt a tízet. És ebből a tízből fele lényegtelen dolgokról szól, az egyeduralomra törő isten hisztizik bennük, hogy nehogy másnak is hódoljanak, ez egy abszolút emberi vonása neki. A többit meg lazán át lehet értelmezni, például ölni nem szabad, de ha az egyház érdeke úgy kívánja akkor lehet, sőt muszáj és ilyenkor még meg is áldották a tízparancsolatot megszegő egyéneket. Igen, mert ezek különleges körülmények voltak. És persze normális körülmények között amúgy sem volt könnyen kivitelezhető dolog a gyilkolás, az áldozatnak általában voltak tesói meg barátai akik nem biztos, hogy csak a vállát veregették volna meg a tettesnek. Vagy egy másik törvény: ne lopj! Ez nyolcadik parancsolat annyira mellékes volt az idők folyamán, hogy egy, a nemtörődömséget kifejező mondás is született: nekem nyolc. Lopni sem volt szabad, de ha az eltulajdonítás mellé egy nagyon távoli, ködös időpontban történő visszaszolgáltatási szándékot fűztél az már rendben volt. Nem ellopod, kölcsönveszed, nem mindegy. Nagyon szépen el lehettet játszani az árnyalati különbségekkel, mi minősül lopásnak, de persze amíg a francia gyerekek nem dobtak össze egy enciklopédiát nem is volt esetleg ahol megnézzék, hogy ez most az vagy nem az. Persze ez sem oldotta meg a problémákat, mert ahogy egyre szaporodtak a lexikonok úgy művelődtek az emberek is és úgy tudták új meg új köntösbe öltöztetni ezt a szégyenletes de hasznos foglalkozást. És ez most, a porosodó lexikonok meg a viruló wikipédia idejében sincs másképp. Mert itt van a sok port kavart fájlcserélős rendszer, Napster, Kazaa, torrentek miegymás. Aki nem tudná, hogy miről van szó, annak mondom…nem is mondom, mindenki ismeri, bár nem mindenki ismeri be. Ez a jelenség ez egyértelmüen lopás ha azt a részét nézzük, hogy olyan fájlokat is le lehet tölteni ingyen amit egyébként csak pénzért lehet megvenni. De mégis mikor az ezredforduló körül kirobbant a nagy botrány a Napster és az allmighty Metallica kis mitugrász dobosa között újra fölébredt az emberek átnevezős hajlama. Most az aktuális verzió az volt, hogy ez nem lopás, mert az emberek letöltik a zenét mondjuk, meghallgatják és ha megtetszik megveszik. Persze, ez se gyengébb kifogás mint az összes többi, de persze ez is csak kifogás. A napster főnök egy MTV díjátadón próbálta illusztrálni egy gyengécske példával: az akkori nagy ellenfele, a Metallica pólójában jelent meg, majd bejelentette, hogy azt az egyik barátjától kérte el, ma hordja és ha megtetszik majd megveszi. Mi??? Na hagyjuk. Azért a téma rendesen megosztotta az embereket, mindenki beleugatott, mint ahogy én is most., de sokan csak az érem egyik oldalát nézték. A South Park briliáns sorozatban Lars Ulrich a palotája melletti parkban sírdogál a medencéje mellett mert nem tudja megvenni a cápáinak a kívánt aranyborítású akváriumot mert egy halom köcsög letöltötte a zenéjét ingyen és így fontos dollároktól esett el. Persze ez is egy nézőpont, ha már úgyis annyi pénze van, minek több? De ugyanakkor ki dönti el, hogy mennyi pénze lehet neki vagy bármelyik sztárnak, nem ők találták ki ezt a mostani civilizációt, ahol a magukfajta emberek rendre nagy vagyonokra tesznek szert miközben azt csinálják amit szeretnek és amihez értenek. Elmúlt korok művészei sokszor tengődtek, kölcsönből kölcsönbe vándoroltak mint Mozart például, a zenei zseni prototípusa. A mostani sztárok viszont nem beszélnek pénzről, azt mondják inkább, hogy szeretnék ellenőrzésük alatt tartani az oly nehezen megírt dalokat. Persze, persze, tudja mindenki, hogy többhöz több kell, de álszerénynek is jó megmaradni. És a pénzveszteség mellett esetleg az ego-nak hízelgő eladási listákon is gyengébben szerepelnek majd és annak ellenére, hogy mondjuk tíz millió embernek megvan az album a listán majd csak az az ötmillió ember szerepel aki hivatalosan is megvette a lemezt. Mondjuk mindenkinek egyformán lopják a zenéjét, így a lista nagyjából megfelel a valóságnak. Bár Magyarországon egy Mahasz főgóré szerint a mulatós zene azért kerül olyan előkelő helyre az eladási listán, mert ennek a zenének a célközönsége nem fért annyira hozza az Internethez és így a letöltő programokhoz és kénytelen kelletlen meg kellett vegyék szegénykéim a drága csóré lagzi albumokat. Persze, lehet, hogy züllik az ország, lehet, hogy az újonnan megjelent sztárocskák zenéje szar, de kifogásnak ez sem rossz. Na de mi van a kezdő zenekarokkal, akiknek a zenéjét ugyanúgy lopják, mint a milliomosokét? Tegyük fel, alapítunk a haverokkal egy bandát, saját költségen kiadunk egy albumot és ahogy annyi szar zene megtetszik az embereknek manapság(mindig!?) megtetszik ez is, de csak egy páran veszik meg a többiek letöltik. És persze szeretnének még több albumot hallani tőlünk, de mivelhogy minden pénzünk ráment az elsőre nem tudunk még egyet kiadni. És persze szeretnének élőben is látni minket, meglesni, hogy igazából tudunk-e zenélni és persze mi is szeretnénk elmenni és játszani nekük, de nem tudunk, mert az mellett, hogy pénzük se nagyon van a munkahelyünkről sem engednek el így elmaradnak a koncertek. Persze ez is túlzás, de szemléltető túlzás. És oda vissza röpdösnek a vádak, az érvek a tolvajt kiáltó és a lopást hagyományosan más névvel illetők közt. A mamut zene kiadók is beszálltak, hírnevükhöz méltán aljas húzásokkal is élve, például profi hackereket alkalmaztak és megtöltöttek egy pár fájlcserélős oldalt vírusokkal, hogy szenvedjenek azok a gonosz rablók. Azt is mondták, hogy az emberek nem érzékelik ezt úgy mint lopás, mert csak klikelgetnek ide oda és egyszer csak hopp!! hogy kerül ez a dal ide? na nem baj, ha már itt van meghallgatom. Nem tudom mit kellene lopásnak érzékelni, azt csak amit azzal a tipikus kézmozdulattal végzünk amely a lopás szimbóluma lett? A vicc az egészben az, hogy a zenék fizetség nélküli kisajátítása már rég folyik, csak nem ilyen "intézményesített" körülmények között és éppen ezért nem tudták nyomon követni és nem tudtak senkit sem beperelni érte. Mert szállt a nóta szájról szájra és járt a kazetta kézről kézre és ha neked nem is volt egy kétkazettás kazetofonod akkor volt a szomszédnak vagy egy barátnak és máris a saját tulajdonod volt az óhajtott album amit rogyásig hallgathattál ha bírtad a kalóz kazetta sistergését. A kapitalizmusban betántorgott drága kis hazánkban nem volt szerzői jogvédelmet biztosító törvények, így ’89 után a piacon is meg lehetett venni sokféle albumot, szinte olyan olcsón mint egy üres kazettát, az a két három úriember aki ezzel foglalkozott nemes egyszerűséggel egy fehér papírra rányomtatta az előadó nevét feketével(lilával vagy szürkével inkább, de akkor az volt a fekete) így könnyebben eligazodhattunk válogatás közben. 3+2? nem kell, csóré duó? passz Alice Cooper? megvan a hey stupid? meg? akkor jöhet. Persze a különböző bandák lógóit sem ismertük, ezért mikor betévedtünk egy nagyvárosba egy igazi zene üzletbe, ahol az akkor státusz szimbólumnak számító eredeti kazettákat lehetett kapni csak kapkodtuk a fejünket, te, azon a feketén azt írja fent a sarokban, hogy Metallica? …az a szpaghetis tál nem lehet egy Guns N Roses album, nehogy már egy rock bandának ilyen marha borítója legyen…kár, hogy nincs Iron Maiden, jaj de van ne, csak függőlegesen írja a nevét, nekem megvan a Fear of the dark csak nem ilyen a borítója.

Ehh, milyen gyorsan tranzitol a mundi glóriája, szinte olyan gyorsan mint ahogy én is eltávolodtam most a lényegtől(újra) A lényeg a lényeg: nem tudnak ezzel harcolni egyelőre sem a művészek sem a hanglemez kiadók, amíg ilyen könnyedén lehet hozzájutni ingyen a zenéhez, törvénytelenül ugyan, de büntetlenül, addig sokan lesznek azok akik ezt az utat választják. Mentalitás váltást is nehezen tudnak elérni, a más is csinálja, akkor én miért ne érvet nehezen lehet legyűrni és amíg az emberek a tévében nézik a sztárok hivalkodó életmódját miközben ők nyomorognak és esetleg a kajapénz nagy részét kell elköltsék egy album megvásárlása miatt valószínűleg nem fogják a dúsgazdag és éppen ezért irigyelt zenészek tanácsát megfogadni. A tuti biztosan lezárt cédé, amelyet nem lehet másolni talán segítene, de ha van egy program amely levédi akkor lesz egy program amely feltöri, ez már törvény. Az Internet totális ellenőrzése is segíthet, de erre is kevés esélyt látok. És persze ha teljesen levédnék az összes eltulajdonítási utat akkor bizonyára sokkal kevesebb emberhez jutna el a zene, sokkal kevesebbet segítene mikor segítségre szorul és így kevesebb rajongója lenne minden bandának. Erre pedig minden banda esküszik, hogy zenéjük az emberekért van és örülnek ha ezzel segítségére lehetnek az emberiségnek, bár ennek a sokat hangoztatott szólamnak a tudományos bizonyítása még várat magára. Hanem pedig utolsó lehetőségként a lelkiismerettel való játék marad, letöltötted ezt a dalt és tudod, hogy lopás, lehet, hogy nem kapunk el törvényesen, de ha leszáll az éj…muhahaha…




Luck. Runs. Out.
Crawl from the wreckage one more time
Horrific memory twists the mind
Dark, rugged, cold and hard to turn
Path of destruction, feel it burn
Still life
Incarnation
Still life
Infamy
Hallucination
Heresy
Still you run, what's to come?
What's today?
'Cause we hunt you down without mercy
Hunt you down all nightmare long
Feel us breathe upon your face
Feel us shift, every move we trace
Hunt you down without mercy
Hunt you down all nightmare long, yeah
Luck. Runs.
You crawl back in
But your luck runs out
1. 2
.Luck. Runs. Out.
The light that is not light is here
To flush you out with your own fear
You hide, you hide, but will be found
Release your crypt without a sound
Still life
Immolation
Still life
Infamy
Hallucination
Heresy
Still you run, what's to come?
What's today?
'Cause we hunt you down without mercy
Hunt you down all nightmare long
Feel us breathe upon your face
Feel us shift, every move we trace
Hunt you down without mercy
Hunt you down all nightmare long
Luck. Runs.
You crawl back in
But your luck runs out
Then you crawl back in
Into your obsession
Never to return
This is your confession
Hunt you down without mercy
Hunt you down all nightmare long
Feel us breathe upon your face
Feel us shift, every move we trace
Hunt you down without mercy
Hunt you down all nightmare long, yeah
Luck. Runs.
You crawl back in
But your luck runs out
Your luck runs out



A mellékhatások és megilletődések elkerülése végett ajánljuk, hogy minél több fémzenei szöveget olvasson el, így megelőzvén azt, hogy egy szépen megfogalmazott mondat után fejet hajtson írói vénám előtt mivelhogy komoly valószínűsége van annak, hogy ezek a sorok valamely fenomenális dalból vannak kiollózva, az idézőjelek pedig az ollózási procedúra során sajnos elkallódtak.

?

Nem új a hír, de gyomron vág, lelökték az Oasis gitárosát és nem is egy kis utcai balesetben vagy egy pogózási akció közben történt a baleset. Nem is baleset volt, ügyesen kitervelt és végrehajtott tett volt és szépen pofára, gitárra, oldalbordára esett Noel bácsi akit egy kanadai fellépésen lökött le a színpadról a színpadi árokba egy érte nem rajongó rajongó. Na most már, aki azt hiszi, hogy egészségügyi állapota miatti aggodalmamban ragadtam billentyűzetet lelövetik, akik azt hiszi, hogy a galád tett által kiváltott felháborodásomban irkálok az felakaszttatik aki meg azt hiszi, hogy baromság ez az egész megjutalmaztatik. Mert nem azért esett nagyot, mert lelökték, nem is azért mert gyengén állt a lábán, hanem mert volt hova. Mert nem várható el egy brit-pop-rock gitárostól még Kanadában sem, hogy úgy állja a sarat, ööö, jeget, ööö deszkát mint egy profi jégkorongozó de még egy amatőrrel sem kell hogy felérjen. Ha már nemzetekre lebontott sport skatulyázásoknál tartunk inkább a fociban elszenvedett vereségeket kellene jól bírja büszke angolja. (miféle vereségeket???? na mindegy) És az sem várható el, hogy a biztonságiak megtagadják emberi mivoltukat és ne hibázzanak és ne engedjenek fel néha néha egy egy merénylőt a színpadra. Szóval egy ilyen felöklelés nyugodtan átvészelhető, sőt élvezhető egy kötetlen laza tömeg szörföléssel, haladóknak ajánlott közben gitározni is, ezért javaslot a lehető leghamarabb a hátra feküdni. De persze csak akkor történhet ez meg, ha nincs a közönség és a banda között az átkos senki földje, a színpadi árok. Törpe növésű korai éveimben ha valahogy beverekedtem magam az első sorban akkor nem láttam a színpadtól, mert az első sor az első sor volt, ahogy kinőttem magam a színpad mögül már láttam a monitorok hátsó felét és ha egy egy jobb lelkű rockzenész lehajolt pacsizni is tudtam vele. De persze ahogy elértem volna egy elfogadhatóbb magasságot az első sort kezdték lealacsonyítani második harmadik sorrá, először csak a színpadhoz lapulva jelentek meg a feketeruhás alakok, majd egyre előbb araszoltak. Először csak egy lépésnyit, hogy helyet adjanak Cserkó nőjének, hogy kényelmesen sétálgasson a színpad előtt, hogy minél jobb és változatosabb szögből fotózza a nagy szóló improvizálót, majd kettőt léptek előre és terelgettek minket mint a barmokat egyre hátrébb. Aztán megjelentek a korlátok, eleinte még emberi támpillérek által tartva, majd később, ahogy egyre nőttek, saját magukat is meg tudták tartani így felszabadítván az őket addig tartókat, akik most árgus szemekkel tudták figyelni a színpad előtt tomboló társadalom bomlasztó egyéneket. Így lett szépen az első sorból ötödik, tízedik, sokadik, most már nem is számolja senki, az egyszerűség kedvéért első sornak nevezzük, de… És persze nem új a mondás, de Noelt gyomron vágta: aki másnak vermet ás, maga esik bele. És mivelhogy fáj neki a törött bordája és az összes színpadra lépő kollégája érzi képzeletben a fájdalmat nagyon megszigorítják majd a körülményeket, pedig csak ezt a fránya árkot kellene feltölteni, vízzel mondjuk, mint a középkorban, de az egri módszer se kutya, fa vagy föld van most is bőven, bár asszongyák, hogy fából egyre kevesebb van. De ha ezek a megoldások túl drágának bizonyulnak, van még egy mentőöv: embereket az árokba!!



Nem elég, hogy az élet
Megnyomorított téged
Nem elég, hogy az álom
Nem jön, hiába várom
Nem elég ez a test nekem
Nem elég ez a lélek
Nem elég, hogy megszülettem
Még mindig élek
Nem elég nekem, nem elég
Nem, nem, nem, nem
Nem elég nekem, nem elég
Nem elég a kezdet
Nem elég a vég
Nem elég, hogy a talpamon állok
Maradnom is kell még
Én az ember, te az álomkép
Egyikünknek el kell
Tűnnie innen mindenképp
Nem elég nekem, nem elég
Nem, nem, nem, nem
Nem elég nekem, nem elég
Ha kell, én mindent leteszek eléd
Valahogy élek, valamit látok
Attól félek, fog rajtam az átok
Adj, ha kérek, gyere, ha várok
Legyen köztünk híd, ne csak az árok

A mellékhatások és megilletődések elkerülése végett ajánljuk, hogy minél több fémzenei szöveget olvasson el, így megelőzvén azt, hogy egy szépen megfogalmazott mondat után fejet hajtson írói vénám előtt mivelhogy komoly valószínűsége van annak, hogy ezek a sorok valamely fenomenális dalból vannak kiollózva, az idézőjelek pedig az ollózási procedúra során sajnos elkallódtak.

A Van Gogh kód

Ha azt mondom, Van Gogh, talán sokan kapják fel a fejüket és fogják meg rémülten fülüket. Igen, igen, ez az alak aki egy ihletett pillanatában lenyisszentette a fülét, most szegényt ezzel azonosítják mint errefelé a fénymásolót a Xerox-al. Na de nem erről lesz most szó, hanem a festményeiről, mert mellesleg festő is volt, sőt inkább volt az, a fülmészárlás csak amolyan késői hobbi volt, bár az sem ok nélkül, mint az később kiderül. Nagyon gyanús ez a gyerek nekem, hogy lehet az, hogy bár a családja kezében van az európai műkereskedelem fele, mégsem akarták engedni, hogy festő legyen? És mikor mégis festő lett nem állították ki a képeit, nem segítették, hogy érvényesüljön? Valami sötét titok lappang itt. Talán a családnak volt valami takargatnivalója és attól féltek, hogy kifecsegi a képein keresztül? Mert ha részegen hetet-havat összehord az felejthető, de ha lefesti az talán az örökkévalóságig megmarad. Elhatároztam hát, hogy részletesen tanulmányozom az alkotásait, tudván azt, hogy ha van valami elrejtve bennük az nagyon el kell legyen rejtve, mert a családja, aki tudta, hogy mit kell keressen egyből észre vette volna. Teszem azt, ha mondjuk tudta volna, hogy Jézusnak nője volt,(amit azóta már kifecsegett más, vagyis azelőtt de azután értették meg) nem festhette volna le őket az ágyban, még akkor sem, ha paplan alá teszi az intimebb részleteket. Mindenre figyelve vettem nagyító alá egyik képét

És egyből megütötte a szememet az egyértelmű jelzés. Mert a kövezetben van három világosabb színű kősor, igazából három vonal van a festmény alján. Na most már, ha az első vonal tetejétől(onnan, ahol kezdődik a piros szőnyeg? padlózat?) húzunk egy vonalat máris kapunk egy N betűt ez teljesen egyértelmű. Persze joggal kérdezhetik, hogy miért nem rajzolta meg ő maga ezt, de így egyértelműen túl egyértelmű lett volna és ezt az egyértelmű luxust egyértelműen nem engedhette meg magának. Egyértelmű?
Továbbá, ha feltételezzük, hogy ez a második vonal nem csak az N betűnek a második szára, hanem egy másik betűnek az első szára is egyben, tovább kutakodhatunk. Mert ott van ugye az eddig csak árválkodó harmadik vonal is. Ha jobban megfigyeljük, a második és harmadik vonal között van egy kis elszíneződés, ha az mentén húzunk egy ferde vonalat de azt nem folytatjuk csak a két vonal közötti táv feléig, majd onnan húzzuk fölfele hirtelen azt vesszük észre, hogy egy virgonc M betű vigyorog velünk szembe. Így tehát már két betűnk is van, egy N meg egy M. Már azon voltam, hogy beleásom magam mindenféle idegen nyelvbe, szimbolisztikába, szemiotikába mikor belém hasított az egyértelmű felismerés. Az N M azt jelenti, hogy Nagy Marhák vagytok, ha azt hiszitek, hogy ilyen egyértelmű jeleket hagyok hátra mint valami középkori szélhámos ki kétes hírű meg mosolyú suttyókat festegetett meg és primitíven betűket is beleszúrt a festményeibe. Kelletlenül le kellett tegyek erről a megközelítésről, bár nem hagyott nyugodni az, hogy ha nem fest betűket akkor miért fest betűket? Így az egyértelmű betű szimbolumok mellőzésével próbáltam megfejteni a képet és újból szerencsém lett. Észrevettem ugyanis, hogy 12 asztal van a képen. 12 asztal, szinte annyi, mint az utolsó vacsorán, ahol 13 kellet volna legyen(nehogy ám egy asztalnál ettek volna mind). De 12 volt csak, miért nem 13? Ha ez egy finom utalás az utolsó vacsorára, akkor valakinek a széke hiányzik. És mivel általában az a kép él, hogy volt 12 tahó meg 1 góré, akkor ezeket úgy kell elfogadjuk, mint két egész, mint két megbonthatatlan egység. Egy rész ami áll 12-böl, egy rész ami áll 1-böl. Remélem eddig elég egyértelmű, a számokat számokkal írom, hogy legyen 1értelmü. És ha két megbonthatatlan egészről beszélünk, akkor természetes, hogy a 12 ült és az 1 állt, mert ha mondjuk 11 ült volna meg az 1, akkor a 12-es egységet megbontották volna és azt már kijelentettük, hogy lehetetlen. Szóval, a lényeg a lényeg, Jézus állt az utolsó vacsorá(já)n. Na de most már, miért álldogálna a főgóré? Ez abszolút lehetetlen, kivéve, ha nem is ő volt a főgóré. Kik szoktak viszont álldogálni vacsora közben? És ekkor, mint a kenyér a borba úgy csapott belém a felismerés: Jézus Krisztus nem is volt Megváltó, Jézus Krisztus szupersztár volt.(Most le lehet hajózni e apró bejegyzés végére és elindítani a "filmzenét") Hallottam már valamit erről, egy Webber nevezetű gyerek szellőztette meg a témát és furcsa mód ez az alak kapcsolatban állt a Van Gogh famíliával; anyai nagybátyjának az anyósa szomszéd volt egy Van Gogh múzeum őrének a mostoha apósának az édesvejével és ez a kapcsolat nagyon gyanús és ezzel még nem is mondtam sokat. Hogy több kapcsolat volt-e a két művész között majd kiderül később, úgy értem, hogy kiderül ha valaki kideríti, mert ebből a cikkből a büdös életben nem fog kiderülni. Ez a Jézus valamiféle zenész lehetett és nem álldogált árván az ajtóban, hanem fellépett, valamiféleképpen produkált, gondolom énekelt, esetleg játszott is valami hangszeren, mit tudom én min, ez nem is lényeges. És ez a buli volt az utolsó, afféle búcsúkoncert lehetett. Na ez igen sötét titok, de talán van ennél több is. Buzgón átnéztem mind a 864 festményt meg a sok ezer rajzot mázolmányt miegymást. Elmondhatom, titkokban nem szűkölködött, néhol Kennedy gyilkosát véltem felismerni, élő Elvist vagy földön járó marslakókat, néhol Mona Lisa mosolyának az esszenciáját is látni véltem, de túl ködös és sötét volt minden, mint egy impresszionizmus előtti festmény. Már meg kellett elégednem egy kis ókori bulvár pletykával valamiféle zenészről, mikor a véletlen a segítségemre sietett. Történt az, hogy Van Gogh nevét kapkodva egyben írtam le és a kurzort rossz helyre tettem így a nevet is rossz helyen választottam el. A marengói csirke óta nem volt még ilyen szerencsés véletlen, mely új megvilágításba helyezte az addig áttanulmányozott képeket. Mert nézzük csak a van Gogh nevet. Első ránézésre semmi különös, hollandul azt jelenti, hogy Gogh-nak a fia, ehhez én csak annyit fűznék hozza, hogy legalább Goghnénak a fia, az apa az meg na… de ez nem tartozik ide. Szóval a név egymagában nem jelent semmit, de ha úgy választjuk el, hogy Va Ngogh, akkor már teljesen mást jelent. Mert a "va" szócska , óolasz keletrómai dialektusban azt jelenti, hogy menni. Az "ngogh" meg az ősrégi kelethébér dialektusban annyi mint, "halálból". Na most már, ha ezt a kettőt megfogjuk, megfordítjuk és megtoldjuk egy picit, ezt kapjuk: halálból kimenni. Így most már teljesen más megvilágításba kerül például a következő kép.

Már nem bambulunk bornyúként új vagy régi kapuk előtt, hanem lazán vágjuk a rezet. Rézvágásra itt nagy szükség nem lesz, de talán majd a későbbiekben kiderül, hogy lesz-e szükség rá. A szupersztár újra nincsen ábrázolva, de mondjuk sok köze nincs is ehhez az eseményhez sem, viszont annál több köze van az itt fekve ábrázolt alaknak, aki, nem más mint Lázár. Az a Lázár, aki feltámadt hallottaiból. És nem úgy támadt fel, mint a sokat emlegetett szakálas úriember, hogy üres volt a sír, meg láttuk itt, láttuk ott, nem ő volt de aztán rájöttünk, hogy mégis ő meg egyéb ilyen ködösítések. Nem. Ezt a Lazit bevitték holtan(holtan holtan, sima EKG miegymás, nem úgy mint a másikat, hogy dárdával nézték, a pulzusát, meghalt, nem halt meg, meghalt, nem halt meg, meghalt…puff, most elfogytak a szirmok, akkor maradjon a meghalt ) szóval holtan, és kijött élve. A saját lábán. Aki jár, az él, eccerü, nem? De persze abban az időben annyi ilyen történet volt(amelyeknek persze fele sem volt igaz, sőt szinte egysem), meghívták a szupersztárt is, hogy így népszerűsítsék Lázárnak a nagy tettét. Persze ő csak a nevét adta az eseményhez, esetleg énekelt is a feltámadási zsúron, de az erre vonatkozó források ködösek, érthetetlenek, hiába na, nagy buli volt és ugye, a krónikás is ember. Ha én álldogálok egy korház előtt vagy két órát majd azt mondom, hogy ejj be jól sikerült ez a műtét, azt senki sem hiszi el nekem, hogy kintről valamit változtattam a dolgok menetén, így a dicsőség és sajnos a csúszópénz is mind a doktor bácsit illeti. Ugyanígy történt itt is, a nehezét a dolognak Lázár vitte el, ő volt az, aki egy szál magában megvívott a halállal és le is győzte azt, ami a világ történelem folyamán egyedül álló dolog, ha nem számoljuk a szupersztárt, de hát ő nem ember, hanem sztár, szuper meg az a feltámadás…hát…elég gyenge szemfényvesztés. Na de persze a nagyon érdekes dolog az az, hogy a művész a Lázár arca helyett a saját arcát festette meg. Vagyis nem a saját arcképét, hanem azt az arcképet amit akkor szokott festeni mikor a saját arcképét festi mert ha a saját arcképét festi meg senki sem tudta volna, hogy az a saját arcképe. Ha valaki nem értené, majd kiderül a végén. Persze mindenki azonosulásként értelmezi ezt, de én rájöttem, hogy semmilyen művészi belemagyarázás nincs itt, azért festette az ő arcát Lázár fejére, mert ő egyenesági leszármazottja neki. Va Ngogh. Halálból jövő. Ez tehát a Van Gogh-ok sötét titka, ősük visszajött a halálból, de az ott szerzett tapasztalatok örökre megváltoztatták öt és ezeket a módosulásokat átadta a leszármazottainak. Megvolt tehát még egy titok, de most már az érdekelt, hogy mik ezek a különleges képességek? Nem tudtam mihez viszonyítsam, Betmen szerű képességek, vagy Szupermen, esetleg delphoi papnő féle dolgok ezek? Aztán eszembe jutott, hogy mennyire furcsálltam az önarcképeit, mintha semmit sem változott volna az idők folyamán. Persze egyből öröklétre gyanakodtam, de erről hamar letettem, sze meghalt, ő is meg az egész család is. Aztán eszembe jutott egy rész Gauguin naplójából. Ez az óceánjáró festő Vincent jó barátja volt, a füleseknek jegyzem meg, hogy akkor is ott volt, amikor levágta a fülét, de ezt most hagyjuk. Gauguin írja, hogy van Gogh, bár nagyon sokat ittak meg tekeregtek együtt nem szeretett vele vagy a többi cimborával kimenni húgyozni, pedig milyen gyönyörű rögtönzéseket tartottak az épületek falain, hol külön külön festettek és összehasonlították a műveket hol meg egy képet festettek és mindenki beleadta a magáét. Sokszor már eleve úgy válogatták a piát(már mikor volt lehetőség válogatni), hogy jó színe legyen a “festéknek”, a pointillizmust is így találták ki. És Gauguin nagyon furcsállta, hogy Vincent, aki mindig mindenben benne volt, ebből rendre kimaradt és amikor nagy ritkán, sokadik unszolásra részt vett össze vissza húgyozott mindent. Szegény Gauguin nem tudta mire vélni, így azt hitte, hogy barátjának kicsi a farka. Ezt a gyanúját az is megerősítette, hogy egyszer mikor hullarészegen cipelte haza van Gogh-ot kiesett a zsebéből egy erősen húgyszagú szalmaszál, amiből Gauguin arra következtetett, hogy ezzel próbálta hosszabbítani a farkát, hogy egyenesebben és pontosabban tudjon pisilni. De persze a francia festő tévedett. Mert összevetve a beszámolóját Vincent önarcképeivel és még egy két információval amit innen onnan összeszedtem rájöttem az egyik különleges, halálban szerzett Van Gogh, vagyis Va Ngogh képességre: képesek voltak másnak látszani, mint amik valójában voltak. Na de szépen sorjában. Mert nézzünk meg egy korai önarcképet


És egy későbbit, egyet az utolsók közül


Itt most nem kell betűket vagy kriksz krakszokat keresni, ne ijedjen meg senki, egyértelmű dolgokról van ismét szó. Mert ha jobban megfigyeljük, a kalapon meg a szakállon meg egyéb apróságokon kívül alig változik valami, inkább szembetűnik a festési stílus gyökeres változása mint az ábrázolt egyéné. És ez a változatlanság végigkövethető az összes önarcképén. Olyan mintha…egészen olyan mintha… ugyanazt az arcképet festené meg. Ugyanazt, mely nem az övé. Nem az övé, mert nem vállalhatta a saját képét. Ha festő akart lenni az 1800-as évek végén muszáj volt ezt a nehéz utat választania, egy valahonnan felvett, átvett arcképet kellet fessen mikor magát akarta, el kellet tűrnie a festő barátok élcelődéseit a kis farkáról és ki tudja még mennyi szenvedést és kellemetlenséget kellett elviselnie. Nem nyújtom tovább, elmondom az egyértelmű következtetést amit ezek után le lehet vonni; íme, az egyetlen igazi önarckép amit Vincent festett:

Bizony ám, Vincent Vincentina volt. Nőnek született, de mivel Ngogh vére megjárta a holtak világát fel tudta venni egy férfi kinézetét. A halálnak ugye egyre megy, hogy férfi vagy nő, így tudták ők is fölvenni tetszőleges egy nő vagy egy férfi képét. Persze ezzel egyikük sem élt, mert elvtelennek tartották, de Vincentina mivelhogy nagyon akart festeni kelletlenül bár, de föl kellett vegye egy férfi alakját. Ez az állkép szinte tökéletes volt, csak a puncija maradt meg úgy ahogy eredetileg volt, ezért nem akart rögtönözni a párizsi festőkkel és ezért volt húgyszagtól bűzölgő szalmaszál nála, mert szegény kínjában még azt is megpróbálta, hogy a pucájába földugott szalmaszállal pótolja azt, amitől a teremtés is és a különleges képessége is megfosztotta. Ezért vállalta azt a sok megaláztatást is, ami akkor érte, amikor Hágában feleségül vett egy utcalányt. Mert ez az utcalány már a házasság előtt terhes volt és azt remélte Vincentina, hogy azt hiszik majd, hogy az övé mert folyamatosan attól félt, hogy kitudódik nemtelen titka és így nem lehet soha sikeres festő. És a fülét is azért vágta le, mert unta, hogy ugyanazt a portrét festi mindig újra meg újra, úgy gondolta egy kis változás nem árt. És bizony változtatott is a képen egy picit.
Lenyomozván még egy sötét Va Ngogh titkot elégedetnek érezhettem volna magam, de nem voltam az, úgy éreztem, hogy ez is bulvársajtóba való. Ezért tovább folytattam a kutakodást és egy sor apró titokra derült fény. Például arra, hogy ha nagy veszélyben volt a Ngogh família valamelyik tagja vagy a család titka öntudatlan állapotban még teleportálásra is képesek voltak, bár ezt nem tudták irányítani, teljesen reflexszerű reakció volt. Egy picit meg is szeppentem mikor ezt megtudtam, vagy két hónapig lapultam is szépen, de aztán nem történt semmi. Bujkálós időszakomban sok időm volt elmélkedni az addigi nyomozás eredményén, sok részlet kikristályosodott előttem, így mikor újra nekifogtam szinte pillanatok alatt összeállt a kép és fel sejlett a Van Goghok irtózatos, monumentális, világrendszereket megrázó sötét titka. Lepergett előttem az összes kép amit láttam, minden piszkozat, levélke, asztalról lesepert morzsa és minden annyira egyértelmű volt. Tisztában voltam, hogy milyen nagy marha voltam, hogy ezt nem láttam meg egyből. Pedig amennyire égbekiáltó gonosz titok ez annyira egyszerű néven nevezni, egy szóban ki lehet fejezni és ez az egy sz

Na de minek keellesz itten annyit filozofálni, a mi családunk, vagyis..., izé..., a Van Gogh familija titkairól, ...eegészen nem érdeekesek, meenni inkább sétára.... Ki.



A mellékhatások és megilletődések elkerülése végett ajánljuk, hogy minél több fémzenei szöveget olvasson el, így megelőzvén azt, hogy egy szépen megfogalmazott mondat után fejet hajtson írói vénám előtt mivelhogy komoly valószínűsége van annak, hogy ezek a sorok valamely fenomenális dalból vannak kiollózva, az idézőjelek pedig az ollózási procedúra során sajnos elkallódtak.

(N)agymosás

Először is azzal kezdeném, hogy ennek a dalnak nem sok köze lesz ehhez az irományhoz, csak a címében rokon inkább, de ettől eltekintve egy módos kis rock n roll, nyugodtan lehet hallgatni, sőt…Bár talán mégis jó ez a párhuzam olyan szinten, hogy annyi kapcsolat van a dalszöveg és e cikk között, mint amennyi volt a kínai nép és a Pekingi olimpia között. És amikor kínai népre gondolok akkor nem az ünneplőbe öltözött, madárfészekbe költözött százezres tömegre gondolok és nem is az “önkéntesekre”, akik nagy örömükben még egy pár angol szót is megtanultak. Angol szavak, melyeket pár éve kapitalista töltetük miatt tilos volt talán használni. Nem őrájuk gondoltam, hanem arra a sok százmillió emberre, aki mára már csupán csak létszámával is Kína védjegyévé vált, azokra akik felsírnak ha lányuk lesz és pá rizst lehelnek ha meghalnak. Nem hittem, komolyan mondom, nem hittem, hogy összejöhet ez a nagymosás a kedves kínai felebarátainknak, de nagyon úgy néz ki, hogy igenis lehet a világot az orránál(tévéjénél) fogva vezetni. Kies kis falucskámat kb. 25 éve meglátogatta a nép fia, a legnagyobb fia, aki azért jött ide, hogy felavasson egy üzemet, amelyben nagy szerencsémre jelen pillanatban dolgozgatni tudok. Vonattal érkezett a nagy kondukátor és a sínekhez vezető mezei utat leaszfaltozták, de persze, hogy a kecske és a káposzta békeségben meglegyen az aszfalt réteget csak az első kanyarig fektették le, addig ameddig a vonatból ki lehetett látni. Igen ám, de nekem valahogy az volt az érzésem, hogy a beugratott hagyta magát beugratni, jó volt neki elhinni az álvalóságot. Mikor Peking megkapta a rendezés jogát máris előtolakodott egy nyakkendős úriember és pirospozsgás(sárgapozsgás) arccal újságolta, hogy asszongya: ” a 2008 olimpia rendezési jogának az elnyerése jól példázza azt, hogy nemzetközileg is elismerik a kínai társadalmi stabilitást, a gazdasági fejlődést és a kínai nép egészséges életvitelét". Mosolyogtam magamban, ezt senki nem hiszi el, de persze elhitték. Most az olimpia után úgy néz ki, hogy a világ fele bedőlt nekik és mivel ők maguk kiteszik még szinte egynegyedét az már elég jó százalék. Persze nem a kínai, vagy álltalába véve bármilyen kommunizmus ellen állok most ki, mert a József Attila meg Van Gogh féle emberek által hitt és képviselt naiv és utópisztikus kommunizmus jó lenne, de a gyakorlat meg az elmélet talán sosem állt oly messze egymástól mint mikor ezt az eszmét életbe léptették. Hát akkor miért is lesz ideges az ember, ha ilyesmit lát? Jobban mondva miért zavar engem ez a nagymosás? Mert igazából mit tudom én, hogy mennyit szenved az átlag kínai, szenved-e egyáltalán, vagy minimális igényeit lazán kielégíti, mit neki sex, drugs, rock’n’roll, mikor van nekik sleep, work , rice’n’roll (bár sex is kell legyen, mert ha nincs akkor a kínai gólyák ramatyul nézhetnek ki mostanság). És nem is a tibeti áldatlan állapotok háborítottak fel, bár tudom, hogy nagyon divatos lett most Tibet függetlenségéért kiállni, most épp ez az ügyeletes jó ügy, amely mellett teljes mellbedobással kiállhatnak azok, akiknek éppen nincs amiért kiállnának. Kapásból tudnék mondani minimum még egy kissebséget, csak az a kissebség nem áll ilyen nyálas selyemfiú nemzet hírében, nem kerülgetik a hangyákat az úton és odavágnak néha ha kell. És még egy állat nevű szemüveges kopasz jóságos bácsikára sem futotta aki a világi dolgokat elutasítva mászkáljon a világban lazán népszerűsítve a világtalanságukat. És nem is a világ tetejének a lezárása, bár az is nagy pofátlanság volt, szerintem az a lezárás amit az Everest magának intéz az pont elég oda, nem kell a kínaiak besegítsenek. Szóval, hogy ne nyújtsam tovább a szót, az zavar ebben a mosásban, hogy megtörténhetett, hogy ilyen egyszerűen(na jó, idézőjelben kellene lenni az eccerünek, de ahhoz képest, hogy ilyesmit szerintem NEM lehet sehogy sem lemosni ez is egyszerű) változtattak a világ közvéleményén. Mert persze ez csak szépségtapasz, a nagyhatalmak vezetői nem fogják visszafogni magukat, csak mostantól talán Kína az áldozat szerepében fog tetszelegni bizonyos emberek szemében. Persze ez sem zavar, tetszelegjen ahogy akar, csak a tény ne lenne, hogy minden szart ki lehet mosni, kicsiny munkaközösségemben is, ebben a tetves faluban, drága hazánkban meg "anyaországunkban" is világszinten mindenfele mindent. Ilyenkor tényleg nincs mit csinálni, baszol rá és eltemetkezel valamiben, ki miben, mi fémben. Bár most van még egy másik megoldás is, az újonnan megtalált Kánaán végére kell járni, megnézni az is ilyen-e, nem úgy nézett ki, de sose lehet tudni, de abban biztos vagyok, hogy ők nem nagymosásként kezelik az általuk rendezett olimpiát

Korpa kellett a disznóknak,
Szennyes lettem, bepiszkoltak
Történelmem megaláztatás,
Megtörtént a beáztatás
Rám csukták az összes ajtót,
Nehogymá' vad uzzön hajtót
A porból adnak néhány grammot,
Beállítják a programot
Mos a pia, s a média

Amit kentek rám a századok
Centrifugázzák gyalázatok
Biztos kötél vár, ha lázadok
Szürkeállományban száradok

A gép indul, jön az áram,
Szembe köp a vízáram
Körülöttem minden pörög,
A csatornába belehörgök
Összemosnak feketével,
Vérvörössel, hófehérrel
E forgatagban válok köddé,
A színemet se látod többé
Mos a pia, s a média

Amit kentek rám a századok
Centrifugázzák gyalázatok
Biztos kötél vár, ha lázadok
Szürkeállományban száradok

A mellékhatások és megilletődések elkerülése végett ajánljuk, hogy minél több fémzenei szöveget olvasson el, így megelőzvén azt, hogy egy szépen megfogalmazott mondat után fejet hajtson írói vénám előtt mivelhogy komoly valószínűsége van annak, hogy ezek a sorok valamely fenomenális dalból vannak kiollózva, az idézőjelek pedig az ollózási procedúra során sajnos elkallódtak.

Define devine

Amikor belevágtam ebbe a blog szerkesztésbe(nem írás!!) első gondolatom az volt, hogy zenét is kellene tenni a cikkek mellé, hadd legyen valami értékes is… Aztán, persze, többnyire minden más lett és nem tudtam zenét feltölteni mert nincs lehetőség rá, csak videókat lehet beszúrni a sorok közé az meg nekem egyáltalán nem felelt meg. Azért, mert azoknak a daloknak amiket kiválasztottam nem biztos, hogy van videóklippje, ha van meg akkor az a baj, hogy nekem nincs meg. És persze, ha mégis meglenne akkor meg az a baj, hogy koncert felvételeken kívül nem kedvelem a videóklippeket, mert ott már a rendező véleménye is befolyásolja/hatja a benyomást, de a film ugye, az nem zene(fantasztikus meglátás), jobb szeretem a kettőt különválasztani, jobban mondva az előbbit elhagyni az utóbbi kedvéért. A kiskaput már akkor láttam, valamiféle videóklipp készítő programmal összehozni egy primitív videót(értsd: egy kép jelenlétében lejátszani az egész dalt) de különböző okok miatt(lustaság, nemtörődömség, ilyesmi) ez csak most valósult meg. Lényeg a lényeg: megvannak a primitív klipek, visszamenőleg is föl vannak töltve, persze egy két cédém elkallódott, így nem tudtam mindet elkészíteni, de hamarosan meg lesznek azok is. Ez a két dal, ami itt van, ezt már nem is tudom, hogy miért van itt, múlt héten megfogott valami bennük, ami most már elszállt, de azért marad. Tudom, hogy slágeres, tudom, hogy nem igazi fémzene, de sakkó mi? És most, hogy van zene újult erővel fogok neki a blogg szerkesztésbe, megpróbálván egyre többet írni arról, amiről a legjobban szeretnék, a fémzenéről. Persze azt megfogalmazni amit akarok nagyon nehéz, nekem szinte lehetetlen, de megér egy, vagy több kísérletet. A cél: define devine. Longing for the schoolyard Reaching for the scenes Reminded by the songs that will never disappear Random like the infants Outdated like the old Lying there in aimlessness listening to the cure Doing some rehearsal Excercising in the cold Lowering the standart For the six-string never rolled Whistling at the girls And saving for the fuel Making plans and knock, knock, knock on wood Play some rock Play some rock Please don't stop Coming home, coming home Sentenced by our faults That we were to make in time Pleasently aware Of our solitude in mind Saved me from the boredom Of what we disavowed Encouraged by the sound That was the sweetest one of all Admiring your senses Infected by your tongue Defenceless I believed That we'd face anything to come You innocently told me You'd catch me when I fall And solemnly we'd knock, knock, knock on wood Play some rock Play some rock Please don't stop Coming home, coming home I'm not the only one, I'm not the only one Please me And feel the friction of dawn How long did it take To walk that way Too fast When we were heading for the sun And we didn`t proceed For we could not succeed Refine, refine the senses we have Define devine Refine, refine the senses we have It`s finally fine Tease me Just where your fingerprints where on It`s not that weird On my way We found There won`t be anything to miss And I wouldn`t say: Keep on waiting Refine, refine the senses we have Define devine Refine, refine the senses we have It`s finally fine

A mellékhatások és megilletődések elkerülése végett ajánljuk, hogy minél több fémzenei szöveget olvasson el, így megelőzvén azt, hogy egy szépen megfogalmazott mondat után fejet hajtson írói vénám előtt mivelhogy komoly valószínűsége van annak, hogy ezek a sorok valamely fenomenális dalból vannak kiollózva, az idézőjelek pedig az ollózási procedúra során sajnos elkallódtak.

Good riddance

Bár ide nem szerettem volna semmit sem írni, mégis annyit meg kell jegyezek, hogy az alant látható "videóklipp" nem annyira alantas amennyire a megmerevedett képből látszik, az csak egy kis pimasz viccnek van szánva, nem az az első kép, de ez a titokzatos blogg izé pont ezt választotta ki reklámnak, nem tudom ki a pr manager de ki kellene rúgni. Szóval nem vagyok hibás ezért a figyelemfelkeltő/ elrettentő reklámért, sőt még a szóért sem, nem én mondom. Mindez persze nem egy kibaszott "csúnya" szó letagadásáért van írva, csak nem szeretnék idegen tollakkal ékeskedni semmilyen téren.(bár a fotók jó részét(jobb részét) az asszony készítette...) Azóta eltelt másfél év és most már teljes képernyőn(full screen magyarul) lehet nézni. Nagy léptekkel, rohamosan fejlődik ez a blog. Good bye London from Diabolus Dei on Vimeo.

Khm, khm

all good boys go to heaven

all bad boys go to LONDON

Családi állapot: Előkészítő csoport

Gyermek napja

Crawling in the slime
Dirt infested minds
Always second best, leader of the rats
Spreading their disease

Hiding behind trivial cynicism
Venomous tongues spitting forth lies
So quick to criticize the life of others
Who are you to judge us

On a higher plain
Our art lives on forever
You are the scum beneath us
Fighting your pathetic battle

Anonymous animosity
Dirt infested minds

You hide behind trivial cynicism
Venomous tongues spitting forth lies
So quick to criticize the life of others
Who are you to judge us

Laughing right into your face
As we watch your infantile behaviour
Love us or hate us - we don't care
We never aimed to please you

Anonymous animosity
Dirt infested minds
Anonymous animosity
Spreading their disease

Always second best
Leader Of The Rats
Spreading their disease

Korai örömök

Nem az együttesről van szó, nem is béna szexuális élményekröl, hanem ...

Az első, amely megjelent, ezt azóta meg is bántam...

Az első amelyet megírtam, ezt nem bántam meg...

Az első, amelyet az első kettő után írtam...

Az első, 2007-ből...

Az első beszámoló ezen az oldalon, egyben az utolsó előtti is...

Az első nagyon erőltetett íromány, de nem az utolsó...

Az első fél félsziget cikk...

Az első félsziget beszámoló második fele...

Az első, amelyet nem magyar bandáról írtam...




Sötét füst a víz felett
Golyók a falban, orosz rulett
Gördülő kövek, fémszívek
Igazságot mindenkinek
Lépcsőház a mennyekbe
Országút a pokolba
Ezer éj, ezer nap
Ezer dal, száz csillag
Mágika, varázslat
Minden hang új erőt ad
Brit acél és vad határ
Léghajó és szivárvány
Mélybíbor magasfeszültség
Fémtemplom és acélkerék
Lépcsőház a mennyekbe
Országút a pokolba

Szív a nyugat

Bár mindig azt mondogatom, hogy a kultúra úgy hull le rólam mint másról a ruha boldog szerelemben a minap mégis betévedtem a 100 éves Nyugat oldalra és ha már ott voltam nézelődtem, betűzgettem a géniuszok kaparását, többek között Karinthy morze írását is(vonal, pont, vonal, vonal, pont, vonal, vonal) Meg ráakadtam erre a képre is

de nem a négyzetméterenkénti ihletettséget méregettem, nem is a zongora súlyát saccoltam, hanem a hivalkodóan mutogatott cigarettákat számoltam. És bár ez a szám nem túl nagy, mindösszesen csak négy látszik, mai szemmel nézve megengedhetetlen és azt sem lehet tudni, hogy hány füstölgő csonk búvik meg a meg nem saccolt súlyú zongora mögött. És mivelhogy nem lehet tudni, csak Karinthy-t, Kosztolányi-t, Kassák-ot, Körök-öt, izé, Török-öt (milyen szép lett volna, ha Babits nejét/nőjét Köröknek hívták volna, ha tudta volna Mihály bácsi, hogy nekem most erre szükségem lesz bizonyára átkereszteli, sze nem véletlenül született Szekszárdon sem) lehet megróni, hogy keresztbe tesz a cigaretta elleni aktivistáknak, akik jogosan mondhatják, hogy a mai ifjú irodalmárok rögvest rohannak a trafikba, hátha így odacsalogathatnák ők is azt a múzsát amely ezeket az embereket napi rendszerességgel látogatta. Persze, lehet nem tudhatták hogy milyen káros, nem figyelmeztették őket lépten nyomon, öles betűkkel a dobozon, hogy
szmoking kan kill
vagy hogy

a terhesség alatt komplikációkat okozhat
és a mellékhatások elkerülése végett hiába is kérdezték volna orvosukat vagy gyógyszerészüket, mert egy vállrándítással elrendezték volna, majd megkínálták volna egy cigivel, lehet csak azért, hogy megmutassák, hogy nekük is van. Nyugati cigarettát ajánlottak volna esetleg, de csak azért, hogy stílszerűek legyenek. Jut eszembe, a fönt említett Babits gégerákban halt meg, na itt a magas labda az aktivístáknak. Ma már normális értelmes emberek nem fényképezkednek így, mivelhogy káros ugye, ha élünk vele sem mutatjuk, kivéve a mocskos sztárokat akik ezzel hencegnek. De persze nekik muszáj, ez ugyanúgy státusz szimbólum náluk mint akkor volt a nyugatosoknál, csak akkor nem pont ezt jelentette mint ma, mert akkor még picit luxus íze is volt a köhögtető szernek, bár a bohém élet kellékei mindig is ugyanazok voltak. Ez a glória mundi sosem múlik el. Van akinek image, van akinek egy kinőtt image pióca öröksége, van akinek meg vigasz. Olcsó, de vigasz.

Is it my imagination

Or have I finally found something worth living for?

I was looking for some action

But all I found was cigarettes and alcohol

You could wait for a lifetime

To spend your days in the sunshine

You might as well do the white line

Cos when it comes on top . . .

You gotta make it happen!

Is it worth the aggravation

To find yourself a job when there's nothing worth working for?

It's a crazy situation

But all I need are cigarettes and alcohol!

You could wait for a lifetime

To spend your days in the sunshine

You might as well do the white line

Cos when it comes on top . . .

You gotta make it happen!

A mellékhatások és megilletődések elkerülése végett ajánljuk, hogy minél több fémzenei szöveget olvasson el, így megelőzvén azt, hogy egy szépen megfogalmazott mondat után fejet hajtson írói vénám előtt mivelhogy komoly valószínűsége van annak, hogy ezek a sorok valamely fenomenális dalból vannak kiollózva, az idézőjelek pedig az ollózási procedúra során sajnos elkallódtak.

Rendíthetetlenség

A minap kegyelmes befektetőink úgy döntöttek, hogy pár napos erdélyi kiruccanásuk alatt szíveskednek megtisztelni jelenlétükkel. Ismét. Persze, mint ilyenkor lenni szokott, vigyázzba vágta magát az egész cég, általános nagytakarításba fogtak még a máskülönben keményen üldözött egerek is. És persze, tudván, hogy nem fogom összetörni magam a rendtevésben, a nyakamra küldtek egy ilyenben jeleskedő személyt, aki két hosszú nap után végzett is, szemnek tetsző rend terpeszkedett mindenfele, csak éppen semmit sem kaptam meg, amit addig tudtam, hogy épp melyik kusza kupacban található. Megpróbálhattam volna megmagyarázni az egyébként mélyen tisztelt vezetőségnek, hogy súlyos fogalmi különbség van köztünk, mert nem az a rend, amikor minden katonás sorokban áll, hanem az, amikor lehunyt szemmel is kihúzod a keresett tárgyat egy rettenetesnek címzett halom valami alól. Nem magyaráztam, ezt mindig mindenfele lustaságnak veszik. A kosz eltávolítása az oké, de a beteges rendrakástól kiráz a hideg. És legnagyobb örömömre mindjárt itt a tavaszi nagytakarítás. Persze szerintem a tavasz még messze van, de a minap hallottam, hogy mondta valaki, hogy itt van már, mert szeretkeznek a kutyák. Hát, ha már a kutyák is szeretkeznek, akkor bizony örök tavasz lesz. Bár lehet, hogy csak én tudom rosszul és tényleg így mondják, eddig csak egyszer hallottam ezt a kifejezést, vagyis egy ehhez hasonlót, mikor a Félszigeten Lukács kajánul bemondta, hogy bár már nincs tavasz, azért úgy látom, hogy még mindig basznak a kutyák. És nem csak mondta, mutatta is, persze csak kétkezi munka volt ez. Na mindegy, ha látom az egymást dédelgetve szerető kutyákat, majd elhiszem én is, hogy tavasz van, de addig még a téli énekben égnek az árnyékok. Lám ez a blog is milyen szépen alakul, pedig milyen rendetlen műhelyben készül, az az eltévelyedett aki ezt jónak is tartja láthatja, hogy igazam van a rendkerülésben.



A mellékhatások és megilletődések elkerülése végett ajánljuk, hogy minél több fémzenei szöveget olvasson el, így megelőzvén azt, hogy egy szépen megfogalmazott mondat után fejet hajtson írói vénám előtt mivelhogy komoly valószínűsége van annak, hogy ezek a sorok valamely fenomenális dalból vannak kiollózva, az idézőjelek pedig az ollózási procedúra során sajnos elkallódtak.

Kosz óvó

Milyen szép is egy állam születése: a kisded őrjöng az örömtől, fetreng a fájdalomtól viszont az anya úgy érzi, hogy a saját testéből vesztett el egy darabot, még akkor is, ha az csak annyira volt övé mint egy nagymellű ladynek a szilikon csodája. És sorba állnak a kegyelmesek és ki ki saját érdekei szerint határozz, bár ott állnak a köldökzsinórt elszakító kisded mellet vigyázó tekintetüket mégis saját testükön tartják és ha véletlenül azt észlelnék, hogy a bennük levő idegen testek tiltakoznak a nem megfelelő vércsoport miatt vagy csak azért mert nem kapnak levegőt a nagyra duzzadt máj mellet akkor egyből ellenségesen néznek az újszülöttre. Mások viszont, kiknek szervezetében nincsenek beültetett sejtek a felnőttekre jellemző gyagyáskodásal örülnek az első bökinek és az első kakinak. Az ellenségesek pedig felhördülnek, hogy lám lám, magára hagyod és mindent összeszar, nem lesz ez így jó. Aztán fölébred az immunrendszer az anyatestben és elgennyesedés veszélye mellett nagy ribilliót csap, ebben részt vesznek a dühtől elvörösödött vörös vérsejtek, kik a nagy veszteség miatti fájdalmukban szívvel-lélekkel törnek zúznak. Aztán odakeveredik pár antibiotikum is, akik testről testre járnak, pusztítást keresve, esetleg valami mélyebb értelmet kutatva dobozba zárt életüknek, vagy csak azért, mert nevükből kiindulva ők minden ellen vannak ami bió. Mindezt lenéző mosollyal nézik az előre megfontolt tervekkel érkező fehér vértestek, akik tudják, hogy nem azon van a lényeg, hogy mit törnek össze, hanem az, hogy a doktor bácsi lássa ezt és vegye észre, hogy ha hamar nem lép közbe sebészkésével menthetetlen lesz a helyzet és majd csak perverz orvostanhallgatók szentelnek figyelmet a bebalzsamozott hullának. De persze a doktor bácsi is ember és először ő is saját magát vizsgálja át, nem szeretne elgennyesedni ő sem és tudja, mert kijárt már sok okító intézményt, hogy nem lehet úgy határozni, hogy a kisdednek jó legyen, úgy kell tenni, hogy jó legyen a doktor bácsinak és a kegyelmeseknek. És persze ez nem olyan egyszerű, mert ami jó a doktor bácsinak az nem jó minden kegyelmes úrnak, ezért hosszas huzavona indul. Közben a kisdedet senki sem teszi tisztába, saját szennyében fetreng, elvakarja sebeit miközben az anya teste is fertőzésnek indul, de mivelhogy a doktor bácsik között még mindig tart a nézeteltérés nincsen ki foglalkozzon a betegekkel. Ha észreveszik, esettanulmány készítenek belőle és mindenki levonja a saját érdekeinek megfelelő közvetkeztetéseket, ezt beteszik a Mindentelbonyolítónagykönyvbe, hogy a következő ilyen esetnél még nehezebb legyen dűlőre jutni. És ha mégis kimászna az újszülött a koszból és megkockáztatna egy olyan felelőtlen kijelentést, hogy esetleg a páciens javát kellene nézni szigorúan néznének rá és utasítanák rendre, mert nem ment el az eszük, hogy olyan megoldásokat keressenek, ami az adott páciensre van szabva, az úgy túl egyszerű lenne. Majd szánalmas mosollyal elbocsátanák, sajnáljuk, nem értheted te ezt. De talán nem alszanak ők sem nyugodtan, talán hallják, hogy az egyébként elég satnyán működő harmadik veséjük éjszaka, lopva imádkozik és áhítozik egy olyan állapotra, mikor saját húgyzacskójába csepegteti majd sárga nedvét. De csak néha van ez, és ez a néha lassan lassan néhai lesz és gazdája jóllakott hortyogása között a harmadik vese szépen lassan eltűnik, de hát kinek is van szüksége rá két jól működő és teljesen kompatibilis vese mellett?

MVH

Személyes kitérő, igen ilyen is van….

Hihetetlenebb volt, mint az X-akták
Mikor a dokik a drótokat a fejembe rakták
De látod már, rendbe' van minden
Ilyen könnyen azért nem menekülök innen
Nem! (de)
Testem a Lelkem kikötője
Vagy a Lelkem a Testem albérlője?
És ha ugyanazt gondolod, amit én mondok
Lehet, hogy Te meg Én mégse vagyunk bolondok(nem)
Nem számít semmi, csak az, hogy
Kérdezz! Keresd a választ!
Nem fontos semmi, csak az, hogy
Kérdezz! Keresd a választ!
Hihetetlenebb volt, mint az X-akták
Mikor a hordágyamat a mentőbe rakták
De látod, itt vagyok újra, úgy mint régen
Mint egy Élő Torpedó fenn az égen
Nem számít semmi, csak az, hogy
Kérdezz! Keresd a választ!
Nem fontos semmi, csak az, hogy
Kérdezz! Keresd a választ!
Ne higgy el mindent, de mégis
Kérdezz! Keresd a választ!
Bárki vagy, mindegy, a lényeg:
Kérdezz! Keresd a választ!
Kérdezz!

One More Fucking Time

Azoknak, akik elővették már egypárszor ezt a dalt. A többieknek meg for da förszt faking tájm. Jó dal, bár nem világmegváltó, volt már ilyesmi, lesz is még, de ettől ez egy jó dal. A szövege sem szenzáció, valljuk be, az olyan dalok/szövegek, amelyek úgy kezdődnek, hogy az élet kifürkészhetetlen egyből arra késztetik az embert, hogy gondolatban elintézze a szerzőt zöldfülekkel ruházván fel a talán jobb sorsra érdemes művészt. Bár távol áll tőlem, hogy ilyesmit mondjak a bibircsókosról. Viszont mégis miért vettem elő e dalt a sufniból? Hát a fakingé persze. Nem is tudom miért védem a rock n rollt mindenkivel szemben sze úgyse érdekel, hogy mit gondol, de mégis mindig ezt teszem. Az ellenfél tüzérségének szokásos első célpontja a szövegvilág, a célkereszt meg a csúnya szavakon állapodik meg ilyenkor. Válaszként vezetem elő a föld-szó rakéták legjobb ellenszerét, gyorsan kivágva : pina, fasz, együtt basz. Általános megrökönyödés, ez hülye? mi? ilyen gyerekes nem lehetsz te sem. Erre én: nyugi, nyugi, ezt nem én találtam ki, ezt József Attila írta ….egy hirdető oszlopra. És ha égre földre esküdözve bizonygatom, hogy de bizony ő volt….honnan tudod…szabad ötletek …ja, hogy a szabad izé…a mi is….jaj, igen igen, a pszichológus izé….aha….sose hallottam róla…és ha nagy nehezen elhiszik akkor nagyon fura dolog van ilyenkor az emberek arcán, Babilon utolsó napjait nézőknek lehetett ilyen a tekintete(fiatalabbak kedvéért: world trade center ecsém, 911), hogy ez a bácsi akiről annyit hallani, tavaly volt 100 éves, jó sokat élt szegény, két háborút megélt meg két elvesztett foci döntőt ,az nem írhat ilyet. Érdekes, ha egy ilyen kaliberű ember használja már egyből más, bár persze így sem lesz elfogadott egyik szó sem. És kerülgeti mindenki ezeket a megbélyegezett szavakat, a gyereknek a szájára vágnak, ebadta kölke, hol tanultad ezt? De persze mind ismerjük, mind használjuk, csak nem olyankor, nem OLYANKOR. Máskor jó, zárt körben, szeretteink előtt a fasz ki van, társaságban a fene eszi meg és olykor megtelik a hócipőnk. Orvostudományi egyetemen a méltóságteljes professzor úr fölényesen magyaráz másnapos közönségének a péniszről, a barlangos test rejtelmeiről közben meg mindenki tudja, hogy az amit a koros kéjenc úr a kezében tart az egy fasz, még akkor is, ha jelen esetben ez csak egy szemléltető eszköz és nem saját tulajdona. Jól fésült kislányok, kik mindig vigyáznak, hogy mi jön ki a szájukon egészen más dolgokat engednek be oda, kíváncsi vagyok, olyankor hogyan hívják vajon? Szegény kiközösített szavainknak bujkálniuk kell díszelőadásokon pedig biztos vagyok benne, hogy az előadás előkészítésénél aktívan asszisztáltak, talán még templomba is járnának nem létező bűneik megbocsátásáért de onnan is ki vannak tiltva. Pedig csak a fennálló társadalmi viszonyok jutatták oda őket ahol vannak, hátul álltak mikor kiosztották a szerepeket. Az is lehet, hogy a szar PR managere kopogott türelmesen az ajtón miközben a kaka ügynöke jó szokásához híven hátsó ajtón bejutva vastagon megkente a nagy szereposztót. Ha a szar is szokásos alantas útjain közlekedett volna ma már mindenki szarni járna és undorodva nézne arra aki kakál. Persze ahogy lenni szokott, a kakára is jócskán ráléptek a nagy dologgal meg a szükséglettel, de így sem áll rosszul. És persze a fasz is kiverődött a sorból miközben a pénisz kényelmesen becsúszott a felső tízezerbe, ugyanúgy ahogy a picsa is csak tapsolt miközben a vagina szépen haladt tovább a saját vágásában egy megbecsültebb élet fele. Maguk a szavak nem csúnyák, mert hát mitől is lesz csúnya egy szó? Ferdén állnak benne a betűk? van a közepükben egy felkiáltójel? esetleg görbén nézz az f az a-ra vagy kinézi a szóvégéről az sz-t mert az nem is rendes betű? Természetesen csak a hozzátapadt jelentéstől lesznek csúnyák, de a bökkenő az már ott sunnyog a következő sorban, mivelhogy a pénisz is fasz, az ürülék is szar, ahogy az élet is de erre most nem szeretnék kitérni. Sokan azért is használják, mert nem szabad, ez a teremtés óta hírnévre szert tett tiltott gyümölcs szindróma, bár én nem lennék olyan szigorú Ádám atyánkkal, mert mi a faszt…izé…fenét csinált volna akkor? Közhelyes megoldás, de azok meggondolhatják akiknek a szemét szúrja az efféle szóhasználat, ha visszahoznák a kitaszítottságból ezeket a szavakat drasztikusan(kibaszottul?) csökkenne a használatuk. Persze akkor mások kerülnének a helyükre, ez is valamiféle emberi szükséglet lehet talán. All lájf iz a miszteri. Mert itt van ez a dal is például. Kellemes lehet ez fémzenéhez nem szokott füleknek is, nincs benne reszelés, nincsenek láncfűrész hangok vagy idegtépő gitár vijjogások. Az angol nyelvet még fakju szinten sem ismerő emberkék a legnagyobb lelki nyugalommal tudnának lejteni párjukkal a templomba járó ruhájukban, de ha értenének valamit belőle a faking hallatán sértődötten hagynák el a táncparkettet komor éneztbizonynemtüröm arckifejezéssel és duzzogva mennének haza. Esetleg fákingolni. A faking nélkül tanagyag lehetne, 16 éves tinédzserek írnának unalmas házi feladatokban róla, feldicsérvén a költőt azon megállapításáért, hogy az álmaink alvás közben jönnek ránk ugyanakkor, a másik oldalon, bimbózó nőjogi harcosok elítélnék a máskülönben mélyen tisztelt művész urat mert öntelten azt tartja magáról, hogy ő jó ember. De mivelhogy faking van benne erre persze soha nem kerül sor. És azok a fiatalok akik ma nem ítélik el e szó miatt a dalt majd pár év elteltével beállnak a sorba és megválogatják szavaikat illedelmesen.
Na és a végére jöjjön egy olcsó és egyértelmű következtetés, South Park stílusban (melyik a legcsúnyább szó amit az amugyis ocsmányul beszélő srácok ismernek? Barbra Streisand) ami annyira kézenfekvő, hogy le sem írom, de benne van a fémzene(és ha már itt tartunk, mindenféle olyan megmozdulás mely nem hajlandó az úgynevezett irodalmi nyelvnek behódolni) és benne van az ezeken átlátó akarat. És persze elszaladt velem a szekér megint és pro bono ügyvédkedem(ehh, kontár bojtárkodom) mikor csak arról kellene írjak, ami most is a füleimen beáramolva betölti egész valómat és lüktet az agyamban és kitölt és olyan érzéseket vált ki belőlem, amelyeket nem hogy leírni nem tudok de még magamnak sem tudok megmagyarázni, szóval nah, enjoy. (jah, fucking enjoy)
All life is a mystery,
All things come to he who waits
All things just a twist of fate
It's just a state of mind
All your time is not your own
It's real hard to find out why
It's real hard to say good-bye
To move on down the line...

Both your eyes wide open
You see the shape I'm in
It wasn't of my choosing
It's only bones and skin
And I will plead no contest
If loving you's a crime
So go on and find me guilty
Just one more fucking time

All your life is in your head
All you dreams are in your sleep
And if your dreams are hid too deep
They're just a waste of time
When you try to chase the dream
You never seem to know the time
You never recognize the signs
And nothing's what it seems

Both your eyes wide open
You see the shape I'm in
It wasn't of my choosing
It's only bones and skin
And I will plead no contest
If loving you's a crime
So go on and find me guilty
Just one more fucking time

And if I would have been a bad man
You would have seen the good in me
You would have seen the other
The good man I could be
But since I am a good man
The same was all the same
Nothing I could do, nothing I could do

All life is a mystery,
All things pass you by in time
All things just a perfect crime
It's just the way we are
All instincts let you down
It's not a case of love in vain
It's not a case of love insane
It's enough to break your heart

Both your eyes wide open
You see the shape I'm in
It wasn't my idea
That I be the one to sin
And so all those years together
Weren't worth a fucking dime
So go on and find me guilty
Just one more fucking time

And so all our years together
Weren't worth a fucking dime
So go on and find me guilty
Just one more fucking time
And so all our years together
Weren't worth a fucking dime
So go on and find me guilty
Just one more fucking time




A mellékhatások és megilletődések elkerülése végett ajánljuk, hogy minél több fémzenei szöveget olvasson el, így megelőzvén azt, hogy egy szépen megfogalmazott mondat után fejet hajtson írói vénám előtt mivelhogy komoly valószínűsége van annak, hogy ezek a sorok valamely fenomenális dalból vannak kiollózva, az idézőjelek pedig az ollózási procedúra során sajnos elkallódtak.

Nem igazán volt szimpatikus a bloggolás ötlete számomra, ezért is hessegettem el ezeket a baljós árnyakat mindig magamtól. De – és az, hogy ez a de most itt van ez természetes, mert ezt egy bloggban olvasod ugye – mostanában ügyes kis párhuzamot tudtam vonni egy olyan szóval, amelyet gyerekoromban használtunk azok megnevezésére
akik nem tudtak focizni. Talán ezt a szót sokan nem ismerik, nem tudom, hogy ez tájszólás vagy sem mivelhogy csak itt voltam gyerek és itt illettem mindenkit ezzel a névvel aki, ellentétben velem harmadik próbálkozásra sem tudott belerúgni a labdába. Ők voltak a bogosok és így lettem itt és most én is blogos.
A témaválasztás az már egyáltalán nem volt nehéz, nem tudom, hogy áldás vagy átok, de ha az írás gondolata motoszkál a fejemben a fülemből kiindulva előkerül a fémzene is, hogy én is! én is! és ezt elhessegetni nem lehet. Most meg sem próbáltam, úgyhogy itt kéz a kézben menetel majd a zene meg az írás, bár tudom, hogy ezt a zenét és ezt az írást is megkérdőjelezik sokan, hogy egyáltalán viselhetik-e e jobb időket is megért fogalmakat mikor még Mozart volt a zene és Dosztojevszkij az írás. De az én bibliám azt mondja, hogyha senki se lehetsz, semmit ne várj, csak üvölts és ameddig úgy érzem, hogy az előbbi kijelentés feltétele igaz addig üvöltök és ez lenne az üvöltés. Szolid, visszafogott, csendes üvöltés. És persze én azt üvöltöm csak amit lelkemből a dallam kiás. És mivel életemben addig értem, hogy a régi igazságokat nem minden esetben közhelyezem le, mint például az ismerd meg önmagad ősrégi tétele és mennél többet gondolkodom rajta annál inkább úgy látom, hogy talán könnyebb helyzetben vagyok mint mások. Mert míg mások az idő mázával vastagon bevont bugyraikban kell kutakodjanak térkép vagy iránytű nélkül addig én ha megismerem a zenémet minden mellékhatásával együtt talán már félútig is eljutok. Mert nem én választottam őt, ő kerített hatalmába már kora gyermekoromban és akkoriban nem érdekelt a szöveg csak a zene és lám lám a szavak azért mégis ott voltak és észrevétlenül formáltak alakítottak a saját képükre és amire észrevettem volna magam már egy sor eszme és aranyigazság tornyosult előttem és ezeken a rácsokon még máig sem sikerült áttörnöm. Persze lehet nem is akarok áttörni, de azért kíváncsi vagyok, hogy kívülről hogyan néznek ki, milyen magasra nyúlnak és mennyit bírnak átfogni. Ez a napló módszer pedig nagyon találó fegyver e feladatra, mert sokkal könnyebb így megírni ezt. Mert nem neked írok, hús vér emberke, aki azt hiszed, hogy tévedve jöttél ide pedig nem és ha már eddig elértél a böngészésben bizonyára görgeted az egered a fenti sarokban levő konok x fele mely jelen esetben a végemet jelentené és nem is neked, inkább hús, mint vér emberke ki naphosszat bloggról bloggra szállsz, de már semmi újat nem találsz és hanyagul legyintesz csak mikor egy nehezen kiizzadt szófordulatot látsz és nem is neked, inkább vér, mint hús ember ki mohón rágod át magad szavaimon és úúúúgy érzed, hogy benned is mocorgott mindez és olyan érzésed van mintha belőled ömlött volna ki ez a szóáradat, de persze holnapra már elfelejted és csak egy parányi bizsergés marad meg a fejed búbján melyet, mivel az okát nem ismered észre sem veszed. Nem. És még mielőtt egy biológust meghökkentő osztályozást hoznék létre megállok és beszélek erről a fehér dobozba illesztett hideg üveg(?!?, tényleg, miből is van ez?)lapról amelyben most a gondolataim most szöveget öltenek., mert ide írok én. Ezért olyan könnyű netten kiönteni a lelki szemétládát, mert lényegében egyedül vagyok egy olyan tárggyal, mely nap mint nap itt van veled, ugyanazt a levegőt szívja mint én és ugyanaz a por száll rá is mint amit lemosok magamról. És ha elképzelem is, hogy valaki olvassa ezt a blognak hívott szart akkor az pont azt akarja hallani amit én írok, de lényegében ez egy egyszemélyes műfaj, legalábbis egyelőre. Azért talán mégis egy fokkal mégis jobb a Kafka féle fióknak írásnál.
Képeket is láttam azokban a blogokban amelyeket megnéztem, de egyelőre nem szeretnék vizuális elemeket feltölteni ide, bár mondjuk ezeket a sorokat is szemeitekkel látjátok feleim, ergo vizuális elem, na de érti aki akarja, hogy mire gondoltam. Viszont egy másféle képet mégis beszúrok ide, hogy körülbelül merre is kalandoztak agyam hullámai mikor e sorokat írtam. Ez egy magyar punk együttes dala, akik a Magyar Punkológiai Intézet ajánlásával szaladgálnak szanaszét a réten és még mielőtt túlzottan örülnének a punkok, hogy végre egy kedvükre való tarajos blogot találtak el kell keserítsem őket ugyanakkor meg kell vigasztaljam azokat akik azt hihetnék, hogy még egy punk blogot olvasnak: nem teszek kivételt zenénk különböző műfajai között és a punktól a deathig mindent meghallgatok és mindből elszívom az energiát. Akinek ez meg nem tetszik annak csak annyit tudok mondani, hogy saaaaajnáááloooooom. Vagyis igazából nem is, de ez a dal címe.


Valami nem jó, de nem ezt mondtad,
Mikor még mindkét kezemet fogtad.
Ahogy gyermekként néztem, nem láttam hibát
És nem értettem a teóriát
Tettem amit kell, törtem magam
A holnap mégis bizonytalan
Ami seggnyalás nélkül nem megkapható
Ezért nem lettem gyárigazgató
Én hallgatok rád hogyha te mondod
Higgy a tévének ha ontja a mocskot.
Hogy legyek szingli, mert most az a menő
És sokdiplomás azé a jövő
Hát enyém lett, vagy még csak készül?
Magányosan, remény nélkül!
De 2008-ban, Erdélyben én biztos megtalálom...
Csak egy féreggé kell válnom
És az ölembe hullik minden
Azt mondják nem is kellesz hánynom
És megvalósul álom
És engem veregetnek vállon
Csak legyen cipzár a számon
De nekem nem kell ilyen áron
Sajnálom
xxxxxra nem illik a punk szabály.
Nem úgy néz ki mint egy papagáj
Pedig tarajom is volt, sőt jól állt nekem
De ma már nem hordom, túl David Backem.
Ha nem hiszel nekem csak figyeld a számat
Hogyha félsz állj odébb mert ez fájhat.
Meglepődnék, de ez még várhat,
Bár építettek már szarból várat.
Nem bánom
Csak egy féreggé kell válnom
És az ölembe hullik minden
Azt mondják nem is kellesz hánynom
És megvalósul az álom
És engem veregetnek vállon
Csak legyen cipzár a számon
De nekem nem kell ilyen áron
Sajnálom
Ha nem ezt vártad
Ha csalódtál bennem
Túl későn jöttem
Mégis korán kell mennem
Az agyam játszana velem
De a szívem képtelen
Köszönöm nem!
Azt hiszem nélküled is tudom
Hogy hol a helyem
Azt hiszem még jobban nyitvatartom a szemem
Azt hiszem egyedül is rájövök
Hogy mi jó nekem
Azt hiszem elengedheted
Mind a két kezem
Saaaaajnááááálaztoohiszoemonélkoüledoismtudom
Hogy hosaljnáalohemlyem
Saaaaajnááááálaztoohiszoemomégojobboannmyitva
tartom asajsznáemlomem
Saaaaajnááááálaztoohiszoemeogyeodüloisrmájövök
Hogy mi jó nesajknáloemm
Saaaaajnááááálaztoohiszoemeolenogedohetmed
Mind a kétsajknálezoemm

A mellékhatások és megilletődések elkerülése végett ajánljuk, hogy minél több fémzenei szöveget olvasson el, így megelőzvén azt, hogy egy szépen megfogalmazott mondat után fejet hajtson írói vénám előtt mivelhogy komoly valószínűsége van annak, hogy ezek a sorok valamely fenomenális dalból vannak kiollózva, az idézőjelek pedig az ollózási procedúra során sajnos elkallódtak.

Aki másképp él nem érti hogy élek én.