Milyen szép is egy állam születése: a kisded őrjöng az örömtől, fetreng a fájdalomtól viszont az anya úgy érzi, hogy a saját testéből vesztett el egy darabot, még akkor is, ha az csak annyira volt övé mint egy nagymellű ladynek a szilikon csodája. És sorba állnak a kegyelmesek és ki ki saját érdekei szerint határozz, bár ott állnak a köldökzsinórt elszakító kisded mellet vigyázó tekintetüket mégis saját testükön tartják és ha véletlenül azt észlelnék, hogy a bennük levő idegen testek tiltakoznak a nem megfelelő vércsoport miatt vagy csak azért mert nem kapnak levegőt a nagyra duzzadt máj mellet akkor egyből ellenségesen néznek az újszülöttre. Mások viszont, kiknek szervezetében nincsenek beültetett sejtek a felnőttekre jellemző gyagyáskodásal örülnek az első bökinek és az első kakinak. Az ellenségesek pedig felhördülnek, hogy lám lám, magára hagyod és mindent összeszar, nem lesz ez így jó. Aztán fölébred az immunrendszer az anyatestben és elgennyesedés veszélye mellett nagy ribilliót csap, ebben részt vesznek a dühtől elvörösödött vörös vérsejtek, kik a nagy veszteség miatti fájdalmukban szívvel-lélekkel törnek zúznak. Aztán odakeveredik pár antibiotikum is, akik testről testre járnak, pusztítást keresve, esetleg valami mélyebb értelmet kutatva dobozba zárt életüknek, vagy csak azért, mert nevükből kiindulva ők minden ellen vannak ami bió. Mindezt lenéző mosollyal nézik az előre megfontolt tervekkel érkező fehér vértestek, akik tudják, hogy nem azon van a lényeg, hogy mit törnek össze, hanem az, hogy a doktor bácsi lássa ezt és vegye észre, hogy ha hamar nem lép közbe sebészkésével menthetetlen lesz a helyzet és majd csak perverz orvostanhallgatók szentelnek figyelmet a bebalzsamozott hullának. De persze a doktor bácsi is ember és először ő is saját magát vizsgálja át, nem szeretne elgennyesedni ő sem és tudja, mert kijárt már sok okító intézményt, hogy nem lehet úgy határozni, hogy a kisdednek jó legyen, úgy kell tenni, hogy jó legyen a doktor bácsinak és a kegyelmeseknek. És persze ez nem olyan egyszerű, mert ami jó a doktor bácsinak az nem jó minden kegyelmes úrnak, ezért hosszas huzavona indul. Közben a kisdedet senki sem teszi tisztába, saját szennyében fetreng, elvakarja sebeit miközben az anya teste is fertőzésnek indul, de mivelhogy a doktor bácsik között még mindig tart a nézeteltérés nincsen ki foglalkozzon a betegekkel. Ha észreveszik, esettanulmány készítenek belőle és mindenki levonja a saját érdekeinek megfelelő közvetkeztetéseket, ezt beteszik a Mindentelbonyolítónagykönyvbe, hogy a következő ilyen esetnél még nehezebb legyen dűlőre jutni. És ha mégis kimászna az újszülött a koszból és megkockáztatna egy olyan felelőtlen kijelentést, hogy esetleg a páciens javát kellene nézni szigorúan néznének rá és utasítanák rendre, mert nem ment el az eszük, hogy olyan megoldásokat keressenek, ami az adott páciensre van szabva, az úgy túl egyszerű lenne. Majd szánalmas mosollyal elbocsátanák, sajnáljuk, nem értheted te ezt. De talán nem alszanak ők sem nyugodtan, talán hallják, hogy az egyébként elég satnyán működő harmadik veséjük éjszaka, lopva imádkozik és áhítozik egy olyan állapotra, mikor saját húgyzacskójába csepegteti majd sárga nedvét. De csak néha van ez, és ez a néha lassan lassan néhai lesz és gazdája jóllakott hortyogása között a harmadik vese szépen lassan eltűnik, de hát kinek is van szüksége rá két jól működő és teljesen kompatibilis vese mellett?
2008. február 24., vasárnap
2008. február 11., hétfő
MVH
Személyes kitérő, igen ilyen is van….
Hihetetlenebb volt, mint az X-akták
Mikor a dokik a drótokat a fejembe rakták
De látod már, rendbe' van minden
Ilyen könnyen azért nem menekülök innen
Nem! (de)
Testem a Lelkem kikötője
Vagy a Lelkem a Testem albérlője?
És ha ugyanazt gondolod, amit én mondok
Lehet, hogy Te meg Én mégse vagyunk bolondok(nem)
Nem számít semmi, csak az, hogy
Kérdezz! Keresd a választ!
Nem fontos semmi, csak az, hogy
Kérdezz! Keresd a választ!
Hihetetlenebb volt, mint az X-akták
Mikor a hordágyamat a mentőbe rakták
De látod, itt vagyok újra, úgy mint régen
Mint egy Élő Torpedó fenn az égen
Nem számít semmi, csak az, hogy
Kérdezz! Keresd a választ!
Nem fontos semmi, csak az, hogy
Kérdezz! Keresd a választ!
Ne higgy el mindent, de mégis
Kérdezz! Keresd a választ!
Bárki vagy, mindegy, a lényeg:
Kérdezz! Keresd a választ!
Kérdezz!
One More Fucking Time
Azoknak, akik elővették már egypárszor ezt a dalt. A többieknek meg for da förszt faking tájm. Jó dal, bár nem világmegváltó, volt már ilyesmi, lesz is még, de ettől ez egy jó dal. A szövege sem szenzáció, valljuk be, az olyan dalok/szövegek, amelyek úgy kezdődnek, hogy az élet kifürkészhetetlen egyből arra késztetik az embert, hogy gondolatban elintézze a szerzőt zöldfülekkel ruházván fel a talán jobb sorsra érdemes művészt. Bár távol áll tőlem, hogy ilyesmit mondjak a bibircsókosról. Viszont mégis miért vettem elő e dalt a sufniból? Hát a fakingé persze. Nem is tudom miért védem a rock n rollt mindenkivel szemben sze úgyse érdekel, hogy mit gondol, de mégis mindig ezt teszem. Az ellenfél tüzérségének szokásos első célpontja a szövegvilág, a célkereszt meg a csúnya szavakon állapodik meg ilyenkor. Válaszként vezetem elő a föld-szó rakéták legjobb ellenszerét, gyorsan kivágva : pina, fasz, együtt basz. Általános megrökönyödés, ez hülye? mi? ilyen gyerekes nem lehetsz te sem. Erre én: nyugi, nyugi, ezt nem én találtam ki, ezt József Attila írta ….egy hirdető oszlopra. És ha égre földre esküdözve bizonygatom, hogy de bizony ő volt….honnan tudod…szabad ötletek …ja, hogy a szabad izé…a mi is….jaj, igen igen, a pszichológus izé….aha….sose hallottam róla…és ha nagy nehezen elhiszik akkor nagyon fura dolog van ilyenkor az emberek arcán, Babilon utolsó napjait nézőknek lehetett ilyen a tekintete(fiatalabbak kedvéért: world trade center ecsém, 911), hogy ez a bácsi akiről annyit hallani, tavaly volt 100 éves, jó sokat élt szegény, két háborút megélt meg két elvesztett foci döntőt ,az nem írhat ilyet. Érdekes, ha egy ilyen kaliberű ember használja már egyből más, bár persze így sem lesz elfogadott egyik szó sem. És kerülgeti mindenki ezeket a megbélyegezett szavakat, a gyereknek a szájára vágnak, ebadta kölke, hol tanultad ezt? De persze mind ismerjük, mind használjuk, csak nem olyankor, nem OLYANKOR. Máskor jó, zárt körben, szeretteink előtt a fasz ki van, társaságban a fene eszi meg és olykor megtelik a hócipőnk. Orvostudományi egyetemen a méltóságteljes professzor úr fölényesen magyaráz másnapos közönségének a péniszről, a barlangos test rejtelmeiről közben meg mindenki tudja, hogy az amit a koros kéjenc úr a kezében tart az egy fasz, még akkor is, ha jelen esetben ez csak egy szemléltető eszköz és nem saját tulajdona. Jól fésült kislányok, kik mindig vigyáznak, hogy mi jön ki a szájukon egészen más dolgokat engednek be oda, kíváncsi vagyok, olyankor hogyan hívják vajon? Szegény kiközösített szavainknak bujkálniuk kell díszelőadásokon pedig biztos vagyok benne, hogy az előadás előkészítésénél aktívan asszisztáltak, talán még templomba is járnának nem létező bűneik megbocsátásáért de onnan is ki vannak tiltva. Pedig csak a fennálló társadalmi viszonyok jutatták oda őket ahol vannak, hátul álltak mikor kiosztották a szerepeket. Az is lehet, hogy a szar PR managere kopogott türelmesen az ajtón miközben a kaka ügynöke jó szokásához híven hátsó ajtón bejutva vastagon megkente a nagy szereposztót. Ha a szar is szokásos alantas útjain közlekedett volna ma már mindenki szarni járna és undorodva nézne arra aki kakál. Persze ahogy lenni szokott, a kakára is jócskán ráléptek a nagy dologgal meg a szükséglettel, de így sem áll rosszul. És persze a fasz is kiverődött a sorból miközben a pénisz kényelmesen becsúszott a felső tízezerbe, ugyanúgy ahogy a picsa is csak tapsolt miközben a vagina szépen haladt tovább a saját vágásában egy megbecsültebb élet fele. Maguk a szavak nem csúnyák, mert hát mitől is lesz csúnya egy szó? Ferdén állnak benne a betűk? van a közepükben egy felkiáltójel? esetleg görbén nézz az f az a-ra vagy kinézi a szóvégéről az sz-t mert az nem is rendes betű? Természetesen csak a hozzátapadt jelentéstől lesznek csúnyák, de a bökkenő az már ott sunnyog a következő sorban, mivelhogy a pénisz is fasz, az ürülék is szar, ahogy az élet is de erre most nem szeretnék kitérni. Sokan azért is használják, mert nem szabad, ez a teremtés óta hírnévre szert tett tiltott gyümölcs szindróma, bár én nem lennék olyan szigorú Ádám atyánkkal, mert mi a faszt…izé…fenét csinált volna akkor? Közhelyes megoldás, de azok meggondolhatják akiknek a szemét szúrja az efféle szóhasználat, ha visszahoznák a kitaszítottságból ezeket a szavakat drasztikusan(kibaszottul?) csökkenne a használatuk. Persze akkor mások kerülnének a helyükre, ez is valamiféle emberi szükséglet lehet talán. All lájf iz a miszteri. Mert itt van ez a dal is például. Kellemes lehet ez fémzenéhez nem szokott füleknek is, nincs benne reszelés, nincsenek láncfűrész hangok vagy idegtépő gitár vijjogások. Az angol nyelvet még fakju szinten sem ismerő emberkék a legnagyobb lelki nyugalommal tudnának lejteni párjukkal a templomba járó ruhájukban, de ha értenének valamit belőle a faking hallatán sértődötten hagynák el a táncparkettet komor éneztbizonynemtüröm arckifejezéssel és duzzogva mennének haza. Esetleg fákingolni. A faking nélkül tanagyag lehetne, 16 éves tinédzserek írnának unalmas házi feladatokban róla, feldicsérvén a költőt azon megállapításáért, hogy az álmaink alvás közben jönnek ránk ugyanakkor, a másik oldalon, bimbózó nőjogi harcosok elítélnék a máskülönben mélyen tisztelt művész urat mert öntelten azt tartja magáról, hogy ő jó ember. De mivelhogy faking van benne erre persze soha nem kerül sor. És azok a fiatalok akik ma nem ítélik el e szó miatt a dalt majd pár év elteltével beállnak a sorba és megválogatják szavaikat illedelmesen.
Na és a végére jöjjön egy olcsó és egyértelmű következtetés, South Park stílusban (melyik a legcsúnyább szó amit az amugyis ocsmányul beszélő srácok ismernek? Barbra Streisand) ami annyira kézenfekvő, hogy le sem írom, de benne van a fémzene(és ha már itt tartunk, mindenféle olyan megmozdulás mely nem hajlandó az úgynevezett irodalmi nyelvnek behódolni) és benne van az ezeken átlátó akarat. És persze elszaladt velem a szekér megint és pro bono ügyvédkedem(ehh, kontár bojtárkodom) mikor csak arról kellene írjak, ami most is a füleimen beáramolva betölti egész valómat és lüktet az agyamban és kitölt és olyan érzéseket vált ki belőlem, amelyeket nem hogy leírni nem tudok de még magamnak sem tudok megmagyarázni, szóval nah, enjoy. (jah, fucking enjoy)
All life is a mystery,
All things come to he who waits
All things just a twist of fate
It's just a state of mind
All your time is not your own
It's real hard to find out why
It's real hard to say good-bye
To move on down the line...
Both your eyes wide open
You see the shape I'm in
It wasn't of my choosing
It's only bones and skin
And I will plead no contest
If loving you's a crime
So go on and find me guilty
Just one more fucking time
All your life is in your head
All you dreams are in your sleep
And if your dreams are hid too deep
They're just a waste of time
When you try to chase the dream
You never seem to know the time
You never recognize the signs
And nothing's what it seems
Both your eyes wide open
You see the shape I'm in
It wasn't of my choosing
It's only bones and skin
And I will plead no contest
If loving you's a crime
So go on and find me guilty
Just one more fucking time
And if I would have been a bad man
You would have seen the good in me
You would have seen the other
The good man I could be
But since I am a good man
The same was all the same
Nothing I could do, nothing I could do
All life is a mystery,
All things pass you by in time
All things just a perfect crime
It's just the way we are
All instincts let you down
It's not a case of love in vain
It's not a case of love insane
It's enough to break your heart
Both your eyes wide open
You see the shape I'm in
It wasn't my idea
That I be the one to sin
And so all those years together
Weren't worth a fucking dime
So go on and find me guilty
Just one more fucking time
And so all our years together
Weren't worth a fucking dime
So go on and find me guilty
Just one more fucking time
And so all our years together
Weren't worth a fucking dime
So go on and find me guilty
Just one more fucking time
A mellékhatások és megilletődések elkerülése végett ajánljuk, hogy minél több fémzenei szöveget olvasson el, így megelőzvén azt, hogy egy szépen megfogalmazott mondat után fejet hajtson írói vénám előtt mivelhogy komoly valószínűsége van annak, hogy ezek a sorok valamely fenomenális dalból vannak kiollózva, az idézőjelek pedig az ollózási procedúra során sajnos elkallódtak.
2008. február 10., vasárnap
Nem igazán volt szimpatikus a bloggolás ötlete számomra, ezért is hessegettem el ezeket a baljós árnyakat mindig magamtól. De – és az, hogy ez a de most itt van ez természetes, mert ezt egy bloggban olvasod ugye – mostanában ügyes kis párhuzamot tudtam vonni egy olyan szóval, amelyet gyerekoromban használtunk azok megnevezésére
akik nem tudtak focizni. Talán ezt a szót sokan nem ismerik, nem tudom, hogy ez tájszólás vagy sem mivelhogy csak itt voltam gyerek és itt illettem mindenkit ezzel a névvel aki, ellentétben velem harmadik próbálkozásra sem tudott belerúgni a labdába. Ők voltak a bogosok és így lettem itt és most én is blogos.
A témaválasztás az már egyáltalán nem volt nehéz, nem tudom, hogy áldás vagy átok, de ha az írás gondolata motoszkál a fejemben a fülemből kiindulva előkerül a fémzene is, hogy én is! én is! és ezt elhessegetni nem lehet. Most meg sem próbáltam, úgyhogy itt kéz a kézben menetel majd a zene meg az írás, bár tudom, hogy ezt a zenét és ezt az írást is megkérdőjelezik sokan, hogy egyáltalán viselhetik-e e jobb időket is megért fogalmakat mikor még Mozart volt a zene és Dosztojevszkij az írás. De az én bibliám azt mondja, hogyha senki se lehetsz, semmit ne várj, csak üvölts és ameddig úgy érzem, hogy az előbbi kijelentés feltétele igaz addig üvöltök és ez lenne az üvöltés. Szolid, visszafogott, csendes üvöltés. És persze én azt üvöltöm csak amit lelkemből a dallam kiás. És mivel életemben addig értem, hogy a régi igazságokat nem minden esetben közhelyezem le, mint például az ismerd meg önmagad ősrégi tétele és mennél többet gondolkodom rajta annál inkább úgy látom, hogy talán könnyebb helyzetben vagyok mint mások. Mert míg mások az idő mázával vastagon bevont bugyraikban kell kutakodjanak térkép vagy iránytű nélkül addig én ha megismerem a zenémet minden mellékhatásával együtt talán már félútig is eljutok. Mert nem én választottam őt, ő kerített hatalmába már kora gyermekoromban és akkoriban nem érdekelt a szöveg csak a zene és lám lám a szavak azért mégis ott voltak és észrevétlenül formáltak alakítottak a saját képükre és amire észrevettem volna magam már egy sor eszme és aranyigazság tornyosult előttem és ezeken a rácsokon még máig sem sikerült áttörnöm. Persze lehet nem is akarok áttörni, de azért kíváncsi vagyok, hogy kívülről hogyan néznek ki, milyen magasra nyúlnak és mennyit bírnak átfogni. Ez a napló módszer pedig nagyon találó fegyver e feladatra, mert sokkal könnyebb így megírni ezt. Mert nem neked írok, hús vér emberke, aki azt hiszed, hogy tévedve jöttél ide pedig nem és ha már eddig elértél a böngészésben bizonyára görgeted az egered a fenti sarokban levő konok x fele mely jelen esetben a végemet jelentené és nem is neked, inkább hús, mint vér emberke ki naphosszat bloggról bloggra szállsz, de már semmi újat nem találsz és hanyagul legyintesz csak mikor egy nehezen kiizzadt szófordulatot látsz és nem is neked, inkább vér, mint hús ember ki mohón rágod át magad szavaimon és úúúúgy érzed, hogy benned is mocorgott mindez és olyan érzésed van mintha belőled ömlött volna ki ez a szóáradat, de persze holnapra már elfelejted és csak egy parányi bizsergés marad meg a fejed búbján melyet, mivel az okát nem ismered észre sem veszed. Nem. És még mielőtt egy biológust meghökkentő osztályozást hoznék létre megállok és beszélek erről a fehér dobozba illesztett hideg üveg(?!?, tényleg, miből is van ez?)lapról amelyben most a gondolataim most szöveget öltenek., mert ide írok én. Ezért olyan könnyű netten kiönteni a lelki szemétládát, mert lényegében egyedül vagyok egy olyan tárggyal, mely nap mint nap itt van veled, ugyanazt a levegőt szívja mint én és ugyanaz a por száll rá is mint amit lemosok magamról. És ha elképzelem is, hogy valaki olvassa ezt a blognak hívott szart akkor az pont azt akarja hallani amit én írok, de lényegében ez egy egyszemélyes műfaj, legalábbis egyelőre. Azért talán mégis egy fokkal mégis jobb a Kafka féle fióknak írásnál.
Képeket is láttam azokban a blogokban amelyeket megnéztem, de egyelőre nem szeretnék vizuális elemeket feltölteni ide, bár mondjuk ezeket a sorokat is szemeitekkel látjátok feleim, ergo vizuális elem, na de érti aki akarja, hogy mire gondoltam. Viszont egy másféle képet mégis beszúrok ide, hogy körülbelül merre is kalandoztak agyam hullámai mikor e sorokat írtam. Ez egy magyar punk együttes dala, akik a Magyar Punkológiai Intézet ajánlásával szaladgálnak szanaszét a réten és még mielőtt túlzottan örülnének a punkok, hogy végre egy kedvükre való tarajos blogot találtak el kell keserítsem őket ugyanakkor meg kell vigasztaljam azokat akik azt hihetnék, hogy még egy punk blogot olvasnak: nem teszek kivételt zenénk különböző műfajai között és a punktól a deathig mindent meghallgatok és mindből elszívom az energiát. Akinek ez meg nem tetszik annak csak annyit tudok mondani, hogy saaaaajnáááloooooom. Vagyis igazából nem is, de ez a dal címe.
Valami nem jó, de nem ezt mondtad,
Mikor még mindkét kezemet fogtad.
Ahogy gyermekként néztem, nem láttam hibát
És nem értettem a teóriát
Tettem amit kell, törtem magam
A holnap mégis bizonytalan
Ami seggnyalás nélkül nem megkapható
Ezért nem lettem gyárigazgató
Én hallgatok rád hogyha te mondod
Higgy a tévének ha ontja a mocskot.
Hogy legyek szingli, mert most az a menő
És sokdiplomás azé a jövő
Hát enyém lett, vagy még csak készül?
Magányosan, remény nélkül!
De 2008-ban, Erdélyben én biztos megtalálom...
Csak egy féreggé kell válnom
És az ölembe hullik minden
Azt mondják nem is kellesz hánynom
És megvalósul álom
És engem veregetnek vállon
Csak legyen cipzár a számon
De nekem nem kell ilyen áron
Sajnálom
xxxxxra nem illik a punk szabály.
Nem úgy néz ki mint egy papagáj
Pedig tarajom is volt, sőt jól állt nekem
De ma már nem hordom, túl David Backem.
Ha nem hiszel nekem csak figyeld a számat
Hogyha félsz állj odébb mert ez fájhat.
Meglepődnék, de ez még várhat,
Bár építettek már szarból várat.
Nem bánom
Csak egy féreggé kell válnom
És az ölembe hullik minden
Azt mondják nem is kellesz hánynom
És megvalósul az álom
És engem veregetnek vállon
Csak legyen cipzár a számon
De nekem nem kell ilyen áron
Sajnálom
Ha nem ezt vártad
Ha csalódtál bennem
Túl későn jöttem
Mégis korán kell mennem
Az agyam játszana velem
De a szívem képtelen
Köszönöm nem!
Azt hiszem nélküled is tudom
Hogy hol a helyem
Azt hiszem még jobban nyitvatartom a szemem
Azt hiszem egyedül is rájövök
Hogy mi jó nekem
Azt hiszem elengedheted
Mind a két kezem
Saaaaajnááááálaztoohiszoemonélkoüledoismtudom
Hogy hosaljnáalohemlyem
Saaaaajnááááálaztoohiszoemomégojobboannmyitva
tartom asajsznáemlomem
Saaaaajnááááálaztoohiszoemeogyeodüloisrmájövök
Hogy mi jó nesajknáloemm
Saaaaajnááááálaztoohiszoemeolenogedohetmed
Mind a kétsajknálezoemm
A mellékhatások és megilletődések elkerülése végett ajánljuk, hogy minél több fémzenei szöveget olvasson el, így megelőzvén azt, hogy egy szépen megfogalmazott mondat után fejet hajtson írói vénám előtt mivelhogy komoly valószínűsége van annak, hogy ezek a sorok valamely fenomenális dalból vannak kiollózva, az idézőjelek pedig az ollózási procedúra során sajnos elkallódtak.
akik nem tudtak focizni. Talán ezt a szót sokan nem ismerik, nem tudom, hogy ez tájszólás vagy sem mivelhogy csak itt voltam gyerek és itt illettem mindenkit ezzel a névvel aki, ellentétben velem harmadik próbálkozásra sem tudott belerúgni a labdába. Ők voltak a bogosok és így lettem itt és most én is blogos.
A témaválasztás az már egyáltalán nem volt nehéz, nem tudom, hogy áldás vagy átok, de ha az írás gondolata motoszkál a fejemben a fülemből kiindulva előkerül a fémzene is, hogy én is! én is! és ezt elhessegetni nem lehet. Most meg sem próbáltam, úgyhogy itt kéz a kézben menetel majd a zene meg az írás, bár tudom, hogy ezt a zenét és ezt az írást is megkérdőjelezik sokan, hogy egyáltalán viselhetik-e e jobb időket is megért fogalmakat mikor még Mozart volt a zene és Dosztojevszkij az írás. De az én bibliám azt mondja, hogyha senki se lehetsz, semmit ne várj, csak üvölts és ameddig úgy érzem, hogy az előbbi kijelentés feltétele igaz addig üvöltök és ez lenne az üvöltés. Szolid, visszafogott, csendes üvöltés. És persze én azt üvöltöm csak amit lelkemből a dallam kiás. És mivel életemben addig értem, hogy a régi igazságokat nem minden esetben közhelyezem le, mint például az ismerd meg önmagad ősrégi tétele és mennél többet gondolkodom rajta annál inkább úgy látom, hogy talán könnyebb helyzetben vagyok mint mások. Mert míg mások az idő mázával vastagon bevont bugyraikban kell kutakodjanak térkép vagy iránytű nélkül addig én ha megismerem a zenémet minden mellékhatásával együtt talán már félútig is eljutok. Mert nem én választottam őt, ő kerített hatalmába már kora gyermekoromban és akkoriban nem érdekelt a szöveg csak a zene és lám lám a szavak azért mégis ott voltak és észrevétlenül formáltak alakítottak a saját képükre és amire észrevettem volna magam már egy sor eszme és aranyigazság tornyosult előttem és ezeken a rácsokon még máig sem sikerült áttörnöm. Persze lehet nem is akarok áttörni, de azért kíváncsi vagyok, hogy kívülről hogyan néznek ki, milyen magasra nyúlnak és mennyit bírnak átfogni. Ez a napló módszer pedig nagyon találó fegyver e feladatra, mert sokkal könnyebb így megírni ezt. Mert nem neked írok, hús vér emberke, aki azt hiszed, hogy tévedve jöttél ide pedig nem és ha már eddig elértél a böngészésben bizonyára görgeted az egered a fenti sarokban levő konok x fele mely jelen esetben a végemet jelentené és nem is neked, inkább hús, mint vér emberke ki naphosszat bloggról bloggra szállsz, de már semmi újat nem találsz és hanyagul legyintesz csak mikor egy nehezen kiizzadt szófordulatot látsz és nem is neked, inkább vér, mint hús ember ki mohón rágod át magad szavaimon és úúúúgy érzed, hogy benned is mocorgott mindez és olyan érzésed van mintha belőled ömlött volna ki ez a szóáradat, de persze holnapra már elfelejted és csak egy parányi bizsergés marad meg a fejed búbján melyet, mivel az okát nem ismered észre sem veszed. Nem. És még mielőtt egy biológust meghökkentő osztályozást hoznék létre megállok és beszélek erről a fehér dobozba illesztett hideg üveg(?!?, tényleg, miből is van ez?)lapról amelyben most a gondolataim most szöveget öltenek., mert ide írok én. Ezért olyan könnyű netten kiönteni a lelki szemétládát, mert lényegében egyedül vagyok egy olyan tárggyal, mely nap mint nap itt van veled, ugyanazt a levegőt szívja mint én és ugyanaz a por száll rá is mint amit lemosok magamról. És ha elképzelem is, hogy valaki olvassa ezt a blognak hívott szart akkor az pont azt akarja hallani amit én írok, de lényegében ez egy egyszemélyes műfaj, legalábbis egyelőre. Azért talán mégis egy fokkal mégis jobb a Kafka féle fióknak írásnál.
Képeket is láttam azokban a blogokban amelyeket megnéztem, de egyelőre nem szeretnék vizuális elemeket feltölteni ide, bár mondjuk ezeket a sorokat is szemeitekkel látjátok feleim, ergo vizuális elem, na de érti aki akarja, hogy mire gondoltam. Viszont egy másféle képet mégis beszúrok ide, hogy körülbelül merre is kalandoztak agyam hullámai mikor e sorokat írtam. Ez egy magyar punk együttes dala, akik a Magyar Punkológiai Intézet ajánlásával szaladgálnak szanaszét a réten és még mielőtt túlzottan örülnének a punkok, hogy végre egy kedvükre való tarajos blogot találtak el kell keserítsem őket ugyanakkor meg kell vigasztaljam azokat akik azt hihetnék, hogy még egy punk blogot olvasnak: nem teszek kivételt zenénk különböző műfajai között és a punktól a deathig mindent meghallgatok és mindből elszívom az energiát. Akinek ez meg nem tetszik annak csak annyit tudok mondani, hogy saaaaajnáááloooooom. Vagyis igazából nem is, de ez a dal címe.
Valami nem jó, de nem ezt mondtad,
Mikor még mindkét kezemet fogtad.
Ahogy gyermekként néztem, nem láttam hibát
És nem értettem a teóriát
Tettem amit kell, törtem magam
A holnap mégis bizonytalan
Ami seggnyalás nélkül nem megkapható
Ezért nem lettem gyárigazgató
Én hallgatok rád hogyha te mondod
Higgy a tévének ha ontja a mocskot.
Hogy legyek szingli, mert most az a menő
És sokdiplomás azé a jövő
Hát enyém lett, vagy még csak készül?
Magányosan, remény nélkül!
De 2008-ban, Erdélyben én biztos megtalálom...
Csak egy féreggé kell válnom
És az ölembe hullik minden
Azt mondják nem is kellesz hánynom
És megvalósul álom
És engem veregetnek vállon
Csak legyen cipzár a számon
De nekem nem kell ilyen áron
Sajnálom
xxxxxra nem illik a punk szabály.
Nem úgy néz ki mint egy papagáj
Pedig tarajom is volt, sőt jól állt nekem
De ma már nem hordom, túl David Backem.
Ha nem hiszel nekem csak figyeld a számat
Hogyha félsz állj odébb mert ez fájhat.
Meglepődnék, de ez még várhat,
Bár építettek már szarból várat.
Nem bánom
Csak egy féreggé kell válnom
És az ölembe hullik minden
Azt mondják nem is kellesz hánynom
És megvalósul az álom
És engem veregetnek vállon
Csak legyen cipzár a számon
De nekem nem kell ilyen áron
Sajnálom
Ha nem ezt vártad
Ha csalódtál bennem
Túl későn jöttem
Mégis korán kell mennem
Az agyam játszana velem
De a szívem képtelen
Köszönöm nem!
Azt hiszem nélküled is tudom
Hogy hol a helyem
Azt hiszem még jobban nyitvatartom a szemem
Azt hiszem egyedül is rájövök
Hogy mi jó nekem
Azt hiszem elengedheted
Mind a két kezem
Saaaaajnááááálaztoohiszoemonélkoüledoismtudom
Hogy hosaljnáalohemlyem
Saaaaajnááááálaztoohiszoemomégojobboannmyitva
tartom asajsznáemlomem
Saaaaajnááááálaztoohiszoemeogyeodüloisrmájövök
Hogy mi jó nesajknáloemm
Saaaaajnááááálaztoohiszoemeolenogedohetmed
Mind a kétsajknálezoemm
A mellékhatások és megilletődések elkerülése végett ajánljuk, hogy minél több fémzenei szöveget olvasson el, így megelőzvén azt, hogy egy szépen megfogalmazott mondat után fejet hajtson írói vénám előtt mivelhogy komoly valószínűsége van annak, hogy ezek a sorok valamely fenomenális dalból vannak kiollózva, az idézőjelek pedig az ollózási procedúra során sajnos elkallódtak.
2008. február 2., szombat
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)