2008. augusztus 31., vasárnap

(N)agymosás

Először is azzal kezdeném, hogy ennek a dalnak nem sok köze lesz ehhez az irományhoz, csak a címében rokon inkább, de ettől eltekintve egy módos kis rock n roll, nyugodtan lehet hallgatni, sőt…Bár talán mégis jó ez a párhuzam olyan szinten, hogy annyi kapcsolat van a dalszöveg és e cikk között, mint amennyi volt a kínai nép és a Pekingi olimpia között. És amikor kínai népre gondolok akkor nem az ünneplőbe öltözött, madárfészekbe költözött százezres tömegre gondolok és nem is az “önkéntesekre”, akik nagy örömükben még egy pár angol szót is megtanultak. Angol szavak, melyeket pár éve kapitalista töltetük miatt tilos volt talán használni. Nem őrájuk gondoltam, hanem arra a sok százmillió emberre, aki mára már csupán csak létszámával is Kína védjegyévé vált, azokra akik felsírnak ha lányuk lesz és pá rizst lehelnek ha meghalnak. Nem hittem, komolyan mondom, nem hittem, hogy összejöhet ez a nagymosás a kedves kínai felebarátainknak, de nagyon úgy néz ki, hogy igenis lehet a világot az orránál(tévéjénél) fogva vezetni. Kies kis falucskámat kb. 25 éve meglátogatta a nép fia, a legnagyobb fia, aki azért jött ide, hogy felavasson egy üzemet, amelyben nagy szerencsémre jelen pillanatban dolgozgatni tudok. Vonattal érkezett a nagy kondukátor és a sínekhez vezető mezei utat leaszfaltozták, de persze, hogy a kecske és a káposzta békeségben meglegyen az aszfalt réteget csak az első kanyarig fektették le, addig ameddig a vonatból ki lehetett látni. Igen ám, de nekem valahogy az volt az érzésem, hogy a beugratott hagyta magát beugratni, jó volt neki elhinni az álvalóságot. Mikor Peking megkapta a rendezés jogát máris előtolakodott egy nyakkendős úriember és pirospozsgás(sárgapozsgás) arccal újságolta, hogy asszongya: ” a 2008 olimpia rendezési jogának az elnyerése jól példázza azt, hogy nemzetközileg is elismerik a kínai társadalmi stabilitást, a gazdasági fejlődést és a kínai nép egészséges életvitelét". Mosolyogtam magamban, ezt senki nem hiszi el, de persze elhitték. Most az olimpia után úgy néz ki, hogy a világ fele bedőlt nekik és mivel ők maguk kiteszik még szinte egynegyedét az már elég jó százalék. Persze nem a kínai, vagy álltalába véve bármilyen kommunizmus ellen állok most ki, mert a József Attila meg Van Gogh féle emberek által hitt és képviselt naiv és utópisztikus kommunizmus jó lenne, de a gyakorlat meg az elmélet talán sosem állt oly messze egymástól mint mikor ezt az eszmét életbe léptették. Hát akkor miért is lesz ideges az ember, ha ilyesmit lát? Jobban mondva miért zavar engem ez a nagymosás? Mert igazából mit tudom én, hogy mennyit szenved az átlag kínai, szenved-e egyáltalán, vagy minimális igényeit lazán kielégíti, mit neki sex, drugs, rock’n’roll, mikor van nekik sleep, work , rice’n’roll (bár sex is kell legyen, mert ha nincs akkor a kínai gólyák ramatyul nézhetnek ki mostanság). És nem is a tibeti áldatlan állapotok háborítottak fel, bár tudom, hogy nagyon divatos lett most Tibet függetlenségéért kiállni, most épp ez az ügyeletes jó ügy, amely mellett teljes mellbedobással kiállhatnak azok, akiknek éppen nincs amiért kiállnának. Kapásból tudnék mondani minimum még egy kissebséget, csak az a kissebség nem áll ilyen nyálas selyemfiú nemzet hírében, nem kerülgetik a hangyákat az úton és odavágnak néha ha kell. És még egy állat nevű szemüveges kopasz jóságos bácsikára sem futotta aki a világi dolgokat elutasítva mászkáljon a világban lazán népszerűsítve a világtalanságukat. És nem is a világ tetejének a lezárása, bár az is nagy pofátlanság volt, szerintem az a lezárás amit az Everest magának intéz az pont elég oda, nem kell a kínaiak besegítsenek. Szóval, hogy ne nyújtsam tovább a szót, az zavar ebben a mosásban, hogy megtörténhetett, hogy ilyen egyszerűen(na jó, idézőjelben kellene lenni az eccerünek, de ahhoz képest, hogy ilyesmit szerintem NEM lehet sehogy sem lemosni ez is egyszerű) változtattak a világ közvéleményén. Mert persze ez csak szépségtapasz, a nagyhatalmak vezetői nem fogják visszafogni magukat, csak mostantól talán Kína az áldozat szerepében fog tetszelegni bizonyos emberek szemében. Persze ez sem zavar, tetszelegjen ahogy akar, csak a tény ne lenne, hogy minden szart ki lehet mosni, kicsiny munkaközösségemben is, ebben a tetves faluban, drága hazánkban meg "anyaországunkban" is világszinten mindenfele mindent. Ilyenkor tényleg nincs mit csinálni, baszol rá és eltemetkezel valamiben, ki miben, mi fémben. Bár most van még egy másik megoldás is, az újonnan megtalált Kánaán végére kell járni, megnézni az is ilyen-e, nem úgy nézett ki, de sose lehet tudni, de abban biztos vagyok, hogy ők nem nagymosásként kezelik az általuk rendezett olimpiát

Korpa kellett a disznóknak,
Szennyes lettem, bepiszkoltak
Történelmem megaláztatás,
Megtörtént a beáztatás
Rám csukták az összes ajtót,
Nehogymá' vad uzzön hajtót
A porból adnak néhány grammot,
Beállítják a programot
Mos a pia, s a média

Amit kentek rám a századok
Centrifugázzák gyalázatok
Biztos kötél vár, ha lázadok
Szürkeállományban száradok

A gép indul, jön az áram,
Szembe köp a vízáram
Körülöttem minden pörög,
A csatornába belehörgök
Összemosnak feketével,
Vérvörössel, hófehérrel
E forgatagban válok köddé,
A színemet se látod többé
Mos a pia, s a média

Amit kentek rám a századok
Centrifugázzák gyalázatok
Biztos kötél vár, ha lázadok
Szürkeállományban száradok


A mellékhatások és megilletődések elkerülése végett ajánljuk, hogy minél több fémzenei szöveget olvasson el, így megelőzvén azt, hogy egy szépen megfogalmazott mondat után fejet hajtson írói vénám előtt mivelhogy komoly valószínűsége van annak, hogy ezek a sorok valamely fenomenális dalból vannak kiollózva, az idézőjelek pedig az ollózási procedúra során sajnos elkallódtak.

2008. augusztus 21., csütörtök

Define devine


Amikor belevágtam ebbe a blog szerkesztésbe(nem írás!!) első gondolatom az volt, hogy zenét is kellene tenni a cikkek mellé, hadd legyen valami értékes is…
Aztán, persze, többnyire minden más lett és nem tudtam zenét feltölteni mert nincs lehetőség rá, csak videókat lehet beszúrni a sorok közé az meg nekem egyáltalán nem felelt meg. Azért, mert azoknak a daloknak amiket kiválasztottam nem biztos, hogy van videóklippje, ha van meg akkor az a baj, hogy nekem nincs meg. És persze, ha mégis meglenne akkor meg az a baj, hogy koncert felvételeken kívül nem kedvelem a videóklippeket, mert ott már a rendező véleménye is befolyásolja/hatja a benyomást, de a film ugye, az nem zene(fantasztikus meglátás), jobb szeretem a kettőt különválasztani, jobban mondva az előbbit elhagyni az utóbbi kedvéért. A kiskaput már akkor láttam, valamiféle videóklipp készítő programmal összehozni egy primitív videót(értsd: egy kép jelenlétében lejátszani az egész dalt) de különböző okok miatt(lustaság, nemtörődömség, ilyesmi) ez csak most valósult meg. Lényeg a lényeg: megvannak a primitív klipek, visszamenőleg is föl vannak töltve, persze egy két cédém elkallódott, így nem tudtam mindet elkészíteni, de hamarosan meg lesznek azok is. Ez a két dal, ami itt van, ezt már nem is tudom, hogy miért van itt, múlt héten megfogott valami bennük, ami most már elszállt, de azért marad. Tudom, hogy slágeres, tudom, hogy nem igazi fémzene, de sakkó mi? És most, hogy van zene újult erővel fogok neki a blogg szerkesztésbe, megpróbálván egyre többet írni arról, amiről a legjobban szeretnék, a fémzenéről. Persze azt megfogalmazni amit akarok nagyon nehéz, nekem szinte lehetetlen, de megér egy, vagy több kísérletet. A cél: define devine.

Longing for the schoolyard
Reaching for the scenes
Reminded by the songs that will never disappear
Random like the infants
Outdated like the old
Lying there in aimlessness listening to the cure
Doing some rehearsal
Excercising in the cold
Lowering the standart
For the six-string never rolled
Whistling at the girls
And saving for the fuel
Making plans and knock, knock, knock on wood
Play some rock
Play some rock
Please don't stop
Coming home, coming home
Sentenced by our faults
That we were to make in time
Pleasently aware
Of our solitude in mind
Saved me from the boredom
Of what we disavowed
Encouraged by the sound
That was the sweetest one of all
Admiring your senses
Infected by your tongue
Defenceless I believed
That we'd face anything to come
You innocently told me
You'd catch me when I fall
And solemnly we'd knock, knock, knock on wood
Play some rock
Play some rock
Please don't stop
Coming home, coming home
I'm not the only one,
I'm not the only one




Please me
And feel the friction of dawn
How long did it take
To walk that way
Too fast
When we were heading for the sun
And we didn`t proceed
For we could not succeed
Refine, refine the senses we have
Define devine
Refine, refine the senses we have
It`s finally fine
Tease me
Just where your fingerprints where on
It`s not that weird
On my way
We found
There won`t be anything to miss
And I wouldn`t say:
Keep on waiting
Refine, refine the senses we have
Define devine
Refine, refine the senses we have
It`s finally fine

A mellékhatások és megilletődések elkerülése végett ajánljuk, hogy minél több fémzenei szöveget olvasson el, így megelőzvén azt, hogy egy szépen megfogalmazott mondat után fejet hajtson írói vénám előtt mivelhogy komoly valószínűsége van annak, hogy ezek a sorok valamely fenomenális dalból vannak kiollózva, az idézőjelek pedig az ollózási procedúra során sajnos elkallódtak.

2008. augusztus 20., szerda

Good riddance


Bár ide nem szerettem volna semmit sem írni, mégis annyit meg kell jegyezek, hogy az alant látható "videóklipp" nem annyira alantas amennyire a megmerevedett képből látszik, az csak egy kis pimasz viccnek van szánva, nem az az első kép, de ez a titokzatos blogg izé pont ezt választotta ki reklámnak, nem tudom ki a pr manager de ki kellene rúgni. Szóval nem vagyok hibás ezért a figyelemfelkeltő/ elrettentő reklámért, sőt még a szóért sem, nem én mondom. Mindez persze nem egy kibaszott "csúnya" szó letagadásáért van írva, csak nem szeretnék idegen tollakkal ékeskedni semmilyen téren.(bár a fotók jó részét(jobb részét) az asszony készítette...)

Azóta eltelt másfél év és most már teljes képernyőn(full screen magyarul) lehet nézni. Nagy léptekkel, rohamosan fejlődik ez a blog.

Good bye London from Diabolus Dei on Vimeo.

2008. augusztus 5., kedd

Khm, khm

all good boys go to heaven

all bad boys go to LONDON