Paraszt

Eccer vót hó nem vót vót eccer e paraszt. Ez a paraszt én vónék, de nem úgy paraszt, hogy paraszt pokróc tapló dudva elyesmi, hanem úgy paraszt, hogy paraszt paraszt, mezőn dogózó embör. Nó, én itt vónék a nagy angulus falúba, sosztán ettem az ebédet szépen, nem es tuttam, hogy én mekkora paraszt vagyok amig rea nem jöttem, hogy mekkor paraszt vagyok. Az úgy vót, hogy ettünk az asszonal. Nem es akármit, hanem szalonnát, rendes igazi székely szalonnát, otthonrú küdte idesanya csomagba. S melleje faltunk hagymát, akció vót az üzletbe azé vettük mög. Jó veres hagyma vót az, csipet es az istenadta. S melleje még evénk sajtot es, arra es akció vót, még a múlt héten, nem olyan jó otthoni sajt hanem valami extra matúr csedár. S melleje ettünk kenyeret es, valami ócsó angúl kenyeret nem otthoni pityokást. Az asszon szakács iskolába jár, ott kérdezték ezek, hogy mit szokás a kenyérbe rakni, ezek a majmok meg öszehordtak tücsköt bogarat, mazsolát, hagymát, csokoládét s mindent, ami nem odavalú de az egyetlen dógot ami jár belé azt nem. Még meg es nézték az asszont mikor mondta, hogy oda egy csepp pityóka es kellene. Na szóval falatoztunk szépen, az ágyon ülve mintha a mezőn lennénk pityokaszedés vagy takarás közbe, mindig így eszünk itt, nem ettem asztalnál két hónapja, én aki sose szerettem flekenezni menni, de nem azé, me nem szerettem a flekkent, há hogye szeretném a flekkent, ki nem szereti a flekkent, bolond az, sze én szeretem a flekkent de azé nem szerettem flekkenezni menni mer a fődön ülve kellett enni s aztat nem szerettem. Itt es az van.Népzenének ott vót a Korpiklaani, tudom én aztat, hogy a nem magyar, nem es székely hanem finn de asszongyák rokonok vónánk, lehet azé néztem münk fajta népzenének, amólyan folklór vagy mi a dög. No és akkó eszembe jutott, hogy annak idejin keresztapámmal es így ettünk a mezőn, s úgyanezt s pont így es ültünk csak akkor a szekérdeszkán vót megvágva a szalonna.Eccer megcsípte az öreg faszát valami hangya vagy mi, káromkodott es cikornyásakat az öreg, mintha a lovát szidta vóna úgy szidta azt a hangyát. Faszát – mondom most, de akkor nem mondtam, hogy a faszát, nem es tudtam, hogy a faszát, de ha tudtam vóna, hogy a faszát akkor es azt mondom, hogy a petit. S nem elég, hogy eszembe jutott ez, hanem még jól es esett, erre mondják, hogy nosztalgiázik valaki azt hiszem. Az, aki London közepibő a mezőre vágyik a vereshangyák közi biztos nagy paraszt, csakes az lehet.

A mellékhatások és megilletődések elkerülése végett ajánljuk, hogy minél több fémzenei szöveget olvasson el, így megelőzvén azt, hogy egy szépen megfogalmazott mondat után fejet hajtson írói vénám előtt mivelhogy komoly valószínűsége van annak, hogy ezek a sorok valamely fenomenális dalból vannak kiollózva, az idézőjelek pedig az ollózási procedúra során sajnos elkallódtak.

Csilingel

"Tartozol tíz fityinggel, St. Martin így csilingel.
- Ennyi eszembe jutott. Fityingnek egy kis rézpénzt neveztünk, olyasféle volt, mint a cent.
- Hol volt a St. Martin-templom? - kérdezte Winston.
- A St. Martin? Az még ma is megvan. A Győzelem téren, a képtár mellett. A homlokzata felül háromszög alakú, oszlopok tartják, és nagy lépcsősor vezet fel hozzá.
Winston jól ismerte ezt az épületet. Múzeumnak használták, mindenféle propagandakiállításokat szoktak benne rendezni - rakétabombák és úszó erődök modelljeiből, az ellenség kegyetlenkedéseit ábrázoló viaszfigurákból és hasonló dolgokból.
- St. Martin's-in-the-Fieldsnek nevezték - tette hozzá az öregember -, bár nem emlékszem rá, hogy valaha is mezők lettek volna arrafelé."

Bong

"Ó! Narancs és citrom, bongja St. Clement harangja. Egy rigmus, még kisgyermekkoromból. A folytatására nem emlékszem, de a végét tudom. Ágyad fejéhez itt jön egy fáklya, Itt meg egy balta, fejed levágja. Valami táncféléhez énekeltük. [...]
Winston eltűnődött rajta, hogy vajon melyik századból való lehet a templom. London épületeinek keletkezési idejét általában nehéz volt meghatározni.[…] Beszélgetés közben Winston agyában folyton a félig felidézett rigmus zsongott: Narancs és citrom, bongja St. Clement harangja, Tartozol tíz fityinggel, St. Martin így csilingel! Miközben a rigmust mondogatta magában, az a különös érzése támadt, hogy valósággal hallja is a harangokat, egy elsüllyedt London harangjait, a városét, amely mégiscsak létezett még valamilyen formában, ha álöltözetben és elfelejtve is. Úgy érezte, hogy valami szellemtoronyból hallatszik az erős harangzúgás. "

[no subject]

Ha már itt vagyok akár írhatnék is róla - gondolom én. De persze csak cím nélkül, amióta Ábel Amerikába ment az ilyen címek elcsépeltek lettek, bár az “Egy jenki Arthúr király udvarában“ cím jobban illene. És azt sem tudom, hogyan kellene írni erről az ittlétről, hogyan kellene egy székely írjon Londonról. De mivel székelynek mindig gyenge voltam – vótam –, nem bírtam a szilvapálinkát úgye és írónak soha nem is számítottam, így ezen nem is kell morfondírozzak. Azt, hogy South Parkot nem lehet nézni már elpanaszoltam, pedig milyen szép kezdés lett volna. Dörgedelmesen berobbantam volna valahogy így: Aha!!! A nevet el lehet lopni és számtalan South Parkot létesíteni itt ezen a néven, de a műsort azt már nem lehet beengedni, nehogy valaki plági…szóval így lehetett volna kezdeni, de ezt már elpuskáztam, mint a nigériai csaj az angol X-Faktort és a brit állampolgárságot. A bal-oldali-jobb-kormányos dolog meg köztudott, szóval még megemlíteni is unalmas, különben sincs semi baj azzal, hogy az út másik felén kell menni, inkább a balkezes kapcsolás a nehezebb, mert riadalom esetén megtörténhet, hogy az ember az ablakor húzza le visszakapcsolás helyett. Esetleg beszélhetnék a divatról vagy a nem divatról. Mert nem divat úgyanis Londonban angolul beszélni, Inkább a volt koronaékszer valamelyik nyelvén illik mondjuk a szanszkrit betűs bangladeshi nyelven vagy ne adj isten esetleg románul. Angolul csak az ódivatú angolok beszélnek de csak elvétve. Magyarul meg annyira ritkán, hogy azt még Frodó is meg tudná számolni az ép ujjain. Aztán az sem divat, hogy holmi középkori szellemben asztalról egyenek az emberek, esetleg le is üljenek egy székre. Így mi sem eszünk ilyen ósdi módszereket alkalmazva, inkább az ágy mellé kuporodva fogyasztjuk el az épp aktuális fogásunkat. Az sem divat, hogy a nadrágot derékig fölhúzzák a fiatal legények. Igazuk is van, előbb-utóbb úgyis le kell húzni, ilyen derék ifjaknál és hajadonoknál bizonyára elég gyakran le kell és a fiziológiai szükségletekre még nem is gondoltam. Persze nem kell itt valami izléstelen szerszám villogtatásokra gondolni, az alsónemű hordása még nem ment ki divatból, különben is ez a fenék alatt hordott nadrág úgy igazi, ha a póló pont annyira hosszú, hogy elér a nadrág felső részéig, így az egész ruhaköltemény csak sejtett, de nem mutat. Amolyan diszkrét dekoltázs, legalábbis szellemiségében. Továbbá a másik zaklatása sem divat, így inkább mindenki céltudatosan rohan egy üres szék felé a metrón vagy a buszon majd ha sikeres volt a hódító akció akkor gyorsan elfoglalja magát valamivel. Közben föl sem néz, nehogy megsértsen valakit. Az meg aki lemaradt a székhóditásban úgyanúgy elfoglalja magát és nem néz fel, bár valahogy a széküresedésre azért kell figyeljen, valamiféle hatodik érzék lehet ez vagy mi. Rövid toplista az önelfoglalási manőverekről:
1.Mobil telefon füllhalgatóval, bár persze ez nem amolyan hétköznapi egyszerű telefon, ez amolyan szarphone vagy smartphone vagy mi a csuda.
2.Ipod füllhallgatóval
3.A metróállomásokon ingyen osztogatott újság olvasgatása. Ez ugye, egy fokkal lennebb van mint az elektronikus ketyerék használata, ezért ehhez külön hozzaállás is jár. Igen, attitude. Ha magaddal hozod az újságot akkor leszállás előtt gondtalanul dobod hátra miközben az egész lényed ezt mondja: leszarom ezt a lapot, csak mivel jó utas vagyok megtisztelem a vonatot annyival, hogy egyszer átböngészem, de következőkor nem leszek ilyen rendes már, magammal hozom a szarphone-om vagy az Ipodom, mert nekem úgye az is van. Az meg aki nem hozza magával az újságot, hanem fölveszi a székről miután az előtte levő a fennebb leírt módon eldobta már ezt a benyomást kell sugározza akkor is amikor fölveszi, mert persze neki is van elektronikus ketyeréje otthon. Legaláb kettő.
4.Sminkelés és mindenféle szépség(?)ápoló(?) szer használata.

Nem divatosak itt az únióban annyira elterjedt maszlagok sem, mint mondjuk a multikulti sületlenség vagy a keveredés az európaiság szellemében. Itt kéremszépen mindenki kedvesen magára van hagyva, nem akarják belekeverni semmibe sem, se rosszba, se jóba, se más nemzetbe, sehova. És hogy tiszta legyen mindenki számára mennyire tiszteletben tartják a másságot, íme egy fotó a melegek jogainak tiszteletben tartásáról:
Mosakodni nehéz, de megnyugtató érzés ez a szimbólum értékű gesztus, gondolom sokan is gondolnak a jó kurva buzi édesanyjára annak aki azt hisszi, hogy vagány egy marok forró meg egy marok jéghideg vizzel mosakodni. Vagy talán nem is szimbólum csak én magyarázom bele, a hideg vizes csap normál periódusokra van, a meleget meg akkor kell használni amikor disznóinfluenza meg más ilyen csodabogár virus garázdálkodik. Minden esetre, a hideg és meleg víz annyira független, hogy a fürdőkádban sem akar keveredni, így előrdulhat, hogy bár ég a valagad a lábad már kihült, na de járt már így sok vándor.

A mellékhatások és megilletődések elkerülése végett ajánljuk, hogy minél több fémzenei szöveget olvasson el, így megelőzvén azt, hogy egy szépen megfogalmazott mondat után fejet hajtson írói vénám előtt mivelhogy komoly valószínűsége van annak, hogy ezek a sorok valamely fenomenális dalból vannak kiollózva, az idézőjelek pedig az ollózási procedúra során sajnos elkallódtak.

Tényleg back

Back back, de csak a blogra jöttem vissza, a valóságban nem vissza, hanem előre mentem a messzi messzi ködös Albionba. Messzi messzi otthonról nézve, innen nézve csak nagy, de nagyon is közeli. És milyen jó, hogy eljöttünk, itt nem olyan mint otthon volt, ahogy ez a kép is tanúsítja:


A mellékhatások és megilletődések elkerülése végett ajánljuk, hogy minél több fémzenei szöveget olvasson el, így megelőzvén azt, hogy egy szépen megfogalmazott mondat után fejet hajtson írói vénám előtt mivelhogy komoly valószínűsége van annak, hogy ezek a sorok valamely fenomenális dalból vannak kiollózva, az idézőjelek pedig az ollózási procedúra során sajnos elkallódtak.

Back ! ! ! . . . again . .

Hölgyeim és uraim, emberek és állatok, ímé, visszatérek, sokadik alkalommal hosszú hosszú hallgatás után. Esküdözhetnék, hogy most az egyszer sokáig is maradok, de úgysem hinné el senki sem, így nem is mondom. De ha valakit érdekelne, hogy mit csináltam az utóbbi hat hétben, adok egy kis ízelítőt:

ozzy( Ozzy az Ozzy Osbourne, "reality TV-dad and metal God", annak aki nem tudná)

ozzy from Diabolus Dei on Vimeo.

simpi from Diabolus Dei on Vimeo.

GaGa from Diabolus Dei on Vimeo.

A mellékhatások és megilletődések elkerülése végett ajánljuk, hogy minél több fémzenei szöveget olvasson el, így megelőzvén azt, hogy egy szépen megfogalmazott mondat után fejet hajtson írói vénám előtt mivelhogy komoly valószínűsége van annak, hogy ezek a sorok valamely fenomenális dalból vannak kiollózva, az idézőjelek pedig az ollózási procedúra során sajnos elkallódtak.

Fortuna?

90 éves győzelem, sebtapasz, nemes gesztus vagy mi a szar az, hogy a Magyar Köztársaság ma megszavazta a kettős állampolgárságról szóló törvényt. 90 évhez képest nem lassú a betervezett ütem, augusztus 20-án lép életbe, 2011-től igényelhető így legjobb esetben 2011 márciusában juthat ennek birtokában egy olyan magyar, aki nem rendelkezik magyarországi lakcímmel, vagy londonival sem. 90 évhez képest tényleg nem lassú az tempo, na de 31-hez vagy egyhez képest? Mit is mondhatnék mást mind ezt:

A mellékhatások és megilletődések elkerülése végett ajánljuk, hogy minél több fémzenei szöveget olvasson el, így megelőzvén azt, hogy egy szépen megfogalmazott mondat után fejet hajtson írói vénám előtt mivelhogy komoly valószínűsége van annak, hogy ezek a sorok valamely fenomenális dalból vannak kiollózva, az idézőjelek pedig az ollózási procedúra során sajnos elkallódtak.

3szék közt a ...

Pedig én már látni véltem a hosszú lábú hosszú kezű cilinderes urat ködös vágyálmaimban aki majd jön és értem is síkra száll és felszabadít rabszolgasorsomból. És azt is elhatároztam, hogy nem fogom hagyni, hogy holmi jöttment szinészke megorvgyilkolja. Persze tudom, hogy az effajta megorvgyilkolása a magyar nyelvnek nem ment volna egy ilyen színvonalas lapnál és persze az éssel kezdett mondatoknak se lett volna hely, a pediggel kezdett cikkek is halálra ítéltettek volna. Na de épp ez jelentette volna az egyik széket, még ha csak egy kicsi szék lett volna is, amolyan összerakhatós horgásznak való, amelyet szépen előkaptam volna ha lett volna lehetőség, hogy kifogjak valami szellemileg építő halacskát. És ezt a széket betehettem volna a nagy tudósító székem alá, vagy épp fölé, a lényeg az, hogy egyszerre tudtam volna ülni rajtuk. Tudom azt ajjaj, hogy egy seggel két nyerget nem lehet ülni, de nem is nyergekről beszélünk most. Szóval a kis székről szépen képeztem volna magam miközben a nagy székről dolgozgattam volna mint tudósító az Orba-szájba verő vidékről, megbirkozva az összes démonommal, beszélgetve – pfúj, pfúj, háromszor is pfúj – helyi vagy idetévedt politikusokkal, mesteremberekkel, kultúrsznobokkal meg mindenkivel aki számít ilyen vagy olyan kategóriában.
Bár most nincs senki aki ellenőrizhetné azt amit írok, így úgy írhatok ahogy akarok vagy – inkább – ahogy tudok, de azért annyit mégis magamra erőltetek ha már a cím olyan amilyen, akkor itt is szerepeljen egy harmadik szék. Ez a szék természetesen visszafele nézett volna és kajánul örültem volna ha mélyen eldugva a sok sok ezer nadrág közt több kutyafasza hangzott volna el mint eddig vagy ha meghosszabbodtak volna a kínos csendek az izék és a hogyeshijjákok közt, a hogyesmongyákokról nem is beszélve. És persze megtudtam volna mindent, mert az az utca - még most is – az enyém.
Tudom, sok baj van ezzel az írománnyal, főleg ha az új – képzeletbeli – kritériumoknak kellene megfeleni, de a legnagyobb baja mégiscsak a feltételes mód. Mert bár itt van ez a háromszék, mégsem bírok felkapaszkodni a két nagyobbik székre, a kicsire meg nem akarok, lehet most össze sem tudnám rakni itt a gödörben. Hiába, szerencsés az – nézőpont kérdése – aki háromszék közt csak a földre kerül…

Dal is lesz, majd ha hagyja az internet.

Nem adnak semmit
Elvesznek mindent
Lehet hogy nem marad
Csak annyi hely
Nekünk a Földön
Ahol egy börtön
Kulcsa a porban
Süllyed el

Kagylóba zárt
Zene a tenger
Fénykép a hegygerinc
Ki temet el
Mi lesz ha minden
Azé lesz ingyen
Aki a fénybe
Szögeket ver

Lidérces hangok altatnak el
Túlélő lezárt szemekkel te sem leszel

Több ezer éve
Kapod a sebeket
Agyagba karcolt
Szentírás
Üzeni Isten
Szeret de téged
Nem ért és nem véd
Senki más

Lidérces hangok altatnak el
Túlélő lezárt szemekkel te sem leszel



A mellékhatások és megilletődések elkerülése végett ajánljuk, hogy minél több fémzenei szöveget olvasson el, így megelőzvén azt, hogy egy szépen megfogalmazott mondat után fejet hajtson írói vénám előtt mivelhogy komoly valószínűsége van annak, hogy ezek a sorok valamely fenomenális dalból vannak kiollózva, az idézőjelek pedig az ollózási procedúra során sajnos elkallódtak.

Ünnep

Ünnep, ünnep, szuper ünnep, tömegek, zászlók, féltéglák, erőseknek egész téglák mellmagasságban tartava amíg csak kell vagy lehet, jó esetben addig kell amíg lehet, úgy a jóllakott kecske is elbeszélget a még mindig kerek káposztával. Közben, mivel hálás a téma, lehet hajlítgatni erre-arra, értelmezni, attól függ ki a jobbik vagy a bal-lik meg, hogy ki milyen távol van a tűztől. Ennek fügvényében összehordanak hetet havat s mindent mi szem szájnak ingere így lett ez az ünnep is elcsépelt kihasznált szajha.
Na de ünnep nem csak egy előre kijelölt nap lehet, így lett nekem is a mai mégis ünnep, függetlenül attól, hogy ünnep annélkül is, na de túl sok ünnep van ebben a mondatban.
Megkaparintottam úgyanis az Arany-albumot, ami nem azért Arany-album mert így próbálják rávenni a jóhiszemű vásárlókat arra, hogy addig vegyék amíg eladásilag is arany album lesz – ezek nem hülyék, különben is, náluk nem ez a szabály:”lelked üdvösségéért nem, de saját bőrünk javáért megtérítünk téged.”, ha erre menne ki a játék über gyémánt albumnak keresztelték volna, – hanem azért mert így hívták a szövegírót, az arany kezű arany szellemű arany bajszú arany legényt. Mellette a nagy szabadságharcos- poéta egy hülye, egy történelmi oportunista aki üstökös létére egy kukoricásban is eltéved, hát hogy ne tévedne el egy ilyen a mondanivaló és a megfogalmazás között? Na de rosszul fogalmaztam én is, nem azért ünnep a mai nap, mert a kezeim közé került a cédé, hanem azért, mert ez az album: jó. Szépen, kisbetükkel, nemecsekesen, egyszerűen: jó. Nem győzöm eleget mondani, gondolni, érezni, hogy ez az album jó, mert ez a lemez tényleg jó. Fémzenéből tízes, népzenéből tízes, magyarságból tízes, emberségből tízes: mi kell még? Aranyat ér ez az album, vagy sót vagy levegőt vagy mikor mi a legértékesebb.
Imé most egy dal kikelet idusára a Pilvaxba, a parlamentbe vagy a nyomornegyedbe ünnepelni, boldognak lenni, bizseregni, headbangelni vagy legényest járni, ízlés szerint.
Szöveggel most nem szolgálok, ki ki keresse meg magának, ha másként nem megy, be kell másolni ezt a százfejű gugliba:
"Jaj! öcsém, Kázmér,
Azt nem adom százér! –“

Nah, szép kis beszólás volt ez is, lehülyéztem a nagy kiskunfélegyházit(vagy kiskőrösit? mindegy, a lényeg a kis-en van, nomen est omen úgye NAGYszalontai?), egy kérdés maradt csak, tisztelt soproni legények, meg leány persze, mikor ugrotok neki a Toldi-nak?
A trilogiának úgy értem.
A mellékhatások és megilletődések elkerülése végett ajánljuk, hogy minél több fémzenei szöveget olvasson el, így megelőzvén azt, hogy egy szépen megfogalmazott mondat után fejet hajtson írói vénám előtt mivelhogy komoly valószínűsége van annak, hogy ezek a sorok valamely fenomenális dalból vannak kiollózva, az idézőjelek pedig az ollózási procedúra során sajnos elkallódtak.