Először is azzal kezdeném, hogy ennek a dalnak nem sok köze lesz ehhez az irományhoz, csak a címében rokon inkább, de ettől eltekintve egy módos kis rock n roll, nyugodtan lehet hallgatni, sőt…Bár talán mégis jó ez a párhuzam olyan szinten, hogy annyi kapcsolat van a dalszöveg és e cikk között, mint amennyi volt a kínai nép és a Pekingi olimpia között. És amikor kínai népre gondolok akkor nem az ünneplőbe öltözött, madárfészekbe költözött százezres tömegre gondolok és nem is az “önkéntesekre”, akik nagy örömükben még egy pár angol szót is megtanultak. Angol szavak, melyeket pár éve kapitalista töltetük miatt tilos volt talán használni. Nem őrájuk gondoltam, hanem arra a sok százmillió emberre, aki mára már csupán csak létszámával is Kína védjegyévé vált, azokra akik felsírnak ha lányuk lesz és pá rizst lehelnek ha meghalnak. Nem hittem, komolyan mondom, nem hittem, hogy összejöhet ez a nagymosás a kedves kínai felebarátainknak, de nagyon úgy néz ki, hogy igenis lehet a világot az orránál(tévéjénél) fogva vezetni. Kies kis falucskámat kb. 25 éve meglátogatta a nép fia, a legnagyobb fia, aki azért jött ide, hogy felavasson egy üzemet, amelyben nagy szerencsémre jelen pillanatban dolgozgatni tudok. Vonattal érkezett a nagy kondukátor és a sínekhez vezető mezei utat leaszfaltozták, de persze, hogy a kecske és a káposzta békeségben meglegyen az aszfalt réteget csak az első kanyarig fektették le, addig ameddig a vonatból ki lehetett látni. Igen ám, de nekem valahogy az volt az érzésem, hogy a beugratott hagyta magát beugratni, jó volt neki elhinni az álvalóságot. Mikor Peking megkapta a rendezés jogát máris előtolakodott egy nyakkendős úriember és pirospozsgás(sárgapozsgás) arccal újságolta, hogy asszongya: ” a 2008 olimpia rendezési jogának az elnyerése jól példázza azt, hogy nemzetközileg is elismerik a kínai társadalmi stabilitást, a gazdasági fejlődést és a kínai nép egészséges életvitelét". Mosolyogtam magamban, ezt senki nem hiszi el, de persze elhitték. Most az olimpia után úgy néz ki, hogy a világ fele bedőlt nekik és mivel ők maguk kiteszik még szinte egynegyedét az már elég jó százalék. Persze nem a kínai, vagy álltalába véve bármilyen kommunizmus ellen állok most ki, mert a József Attila meg Van Gogh féle emberek által hitt és képviselt naiv és utópisztikus kommunizmus jó lenne, de a gyakorlat meg az elmélet talán sosem állt oly messze egymástól mint mikor ezt az eszmét életbe léptették. Hát akkor miért is lesz ideges az ember, ha ilyesmit lát? Jobban mondva miért zavar engem ez a nagymosás? Mert igazából mit tudom én, hogy mennyit szenved az átlag kínai, szenved-e egyáltalán, vagy minimális igényeit lazán kielégíti, mit neki sex, drugs, rock’n’roll, mikor van nekik sleep, work , rice’n’roll (bár sex is kell legyen, mert ha nincs akkor a kínai gólyák ramatyul nézhetnek ki mostanság). És nem is a tibeti áldatlan állapotok háborítottak fel, bár tudom, hogy nagyon divatos lett most Tibet függetlenségéért kiállni, most épp ez az ügyeletes jó ügy, amely mellett teljes mellbedobással kiállhatnak azok, akiknek éppen nincs amiért kiállnának. Kapásból tudnék mondani minimum még egy kissebséget, csak az a kissebség nem áll ilyen nyálas selyemfiú nemzet hírében, nem kerülgetik a hangyákat az úton és odavágnak néha ha kell. És még egy állat nevű szemüveges kopasz jóságos bácsikára sem futotta aki a világi dolgokat elutasítva mászkáljon a világban lazán népszerűsítve a világtalanságukat. És nem is a világ tetejének a lezárása, bár az is nagy pofátlanság volt, szerintem az a lezárás amit az Everest magának intéz az pont elég oda, nem kell a kínaiak besegítsenek. Szóval, hogy ne nyújtsam tovább a szót, az zavar ebben a mosásban, hogy megtörténhetett, hogy ilyen egyszerűen(na jó, idézőjelben kellene lenni az eccerünek, de ahhoz képest, hogy ilyesmit szerintem NEM lehet sehogy sem lemosni ez is egyszerű) változtattak a világ közvéleményén. Mert persze ez csak szépségtapasz, a nagyhatalmak vezetői nem fogják visszafogni magukat, csak mostantól talán Kína az áldozat szerepében fog tetszelegni bizonyos emberek szemében. Persze ez sem zavar, tetszelegjen ahogy akar, csak a tény ne lenne, hogy minden szart ki lehet mosni, kicsiny munkaközösségemben is, ebben a tetves faluban, drága hazánkban meg "anyaországunkban" is világszinten mindenfele mindent. Ilyenkor tényleg nincs mit csinálni, baszol rá és eltemetkezel valamiben, ki miben, mi fémben. Bár most van még egy másik megoldás is, az újonnan megtalált Kánaán végére kell járni, megnézni az is ilyen-e, nem úgy nézett ki, de sose lehet tudni, de abban biztos vagyok, hogy ők nem nagymosásként kezelik az általuk rendezett olimpiát
Korpa kellett a disznóknak,
Szennyes lettem, bepiszkoltak
Történelmem megaláztatás,
Megtörtént a beáztatás
Rám csukták az összes ajtót,
Nehogymá' vad uzzön hajtót
A porból adnak néhány grammot,
Beállítják a programot
Mos a pia, s a média
Amit kentek rám a századok
Centrifugázzák gyalázatok
Biztos kötél vár, ha lázadok
Szürkeállományban száradok
A gép indul, jön az áram,
Szembe köp a vízáram
Körülöttem minden pörög,
A csatornába belehörgök
Összemosnak feketével,
Vérvörössel, hófehérrel
E forgatagban válok köddé,
A színemet se látod többé
Mos a pia, s a média
Amit kentek rám a századok
Centrifugázzák gyalázatok
Biztos kötél vár, ha lázadok
Szürkeállományban száradok
A mellékhatások és megilletődések elkerülése végett ajánljuk, hogy minél több fémzenei szöveget olvasson el, így megelőzvén azt, hogy egy szépen megfogalmazott mondat után fejet hajtson írói vénám előtt mivelhogy komoly valószínűsége van annak, hogy ezek a sorok valamely fenomenális dalból vannak kiollózva, az idézőjelek pedig az ollózási procedúra során sajnos elkallódtak.
2008. augusztus 31., vasárnap
(N)agymosás
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése