Pedig én már látni véltem a hosszú lábú hosszú kezű cilinderes urat ködös vágyálmaimban aki majd jön és értem is síkra száll és felszabadít rabszolgasorsomból. És azt is elhatároztam, hogy nem fogom hagyni, hogy holmi jöttment szinészke megorvgyilkolja. Persze tudom, hogy az effajta megorvgyilkolása a magyar nyelvnek nem ment volna egy ilyen színvonalas lapnál és persze az éssel kezdett mondatoknak se lett volna hely, a pediggel kezdett cikkek is halálra ítéltettek volna. Na de épp ez jelentette volna az egyik széket, még ha csak egy kicsi szék lett volna is, amolyan összerakhatós horgásznak való, amelyet szépen előkaptam volna ha lett volna lehetőség, hogy kifogjak valami szellemileg építő halacskát. És ezt a széket betehettem volna a nagy tudósító székem alá, vagy épp fölé, a lényeg az, hogy egyszerre tudtam volna ülni rajtuk. Tudom azt ajjaj, hogy egy seggel két nyerget nem lehet ülni, de nem is nyergekről beszélünk most. Szóval a kis székről szépen képeztem volna magam miközben a nagy székről dolgozgattam volna mint tudósító az Orba-szájba verő vidékről, megbirkozva az összes démonommal, beszélgetve – pfúj, pfúj, háromszor is pfúj – helyi vagy idetévedt politikusokkal, mesteremberekkel, kultúrsznobokkal meg mindenkivel aki számít ilyen vagy olyan kategóriában.
Bár most nincs senki aki ellenőrizhetné azt amit írok, így úgy írhatok ahogy akarok vagy – inkább – ahogy tudok, de azért annyit mégis magamra erőltetek ha már a cím olyan amilyen, akkor itt is szerepeljen egy harmadik szék. Ez a szék természetesen visszafele nézett volna és kajánul örültem volna ha mélyen eldugva a sok sok ezer nadrág közt több kutyafasza hangzott volna el mint eddig vagy ha meghosszabbodtak volna a kínos csendek az izék és a hogyeshijjákok közt, a hogyesmongyákokról nem is beszélve. És persze megtudtam volna mindent, mert az az utca - még most is – az enyém.
Tudom, sok baj van ezzel az írománnyal, főleg ha az új – képzeletbeli – kritériumoknak kellene megfeleni, de a legnagyobb baja mégiscsak a feltételes mód. Mert bár itt van ez a háromszék, mégsem bírok felkapaszkodni a két nagyobbik székre, a kicsire meg nem akarok, lehet most össze sem tudnám rakni itt a gödörben. Hiába, szerencsés az – nézőpont kérdése – aki háromszék közt csak a földre kerül…
Dal is lesz, majd ha hagyja az internet.
Nem adnak semmit
Elvesznek mindent
Lehet hogy nem marad
Csak annyi hely
Nekünk a Földön
Ahol egy börtön
Kulcsa a porban
Süllyed el
Kagylóba zárt
Zene a tenger
Fénykép a hegygerinc
Ki temet el
Mi lesz ha minden
Azé lesz ingyen
Aki a fénybe
Szögeket ver
Lidérces hangok altatnak el
Túlélő lezárt szemekkel te sem leszel
Több ezer éve
Kapod a sebeket
Agyagba karcolt
Szentírás
Üzeni Isten
Szeret de téged
Nem ért és nem véd
Senki más
Lidérces hangok altatnak el
Túlélő lezárt szemekkel te sem leszel
A mellékhatások és megilletődések elkerülése végett ajánljuk, hogy minél több fémzenei szöveget olvasson el, így megelőzvén azt, hogy egy szépen megfogalmazott mondat után fejet hajtson írói vénám előtt mivelhogy komoly valószínűsége van annak, hogy ezek a sorok valamely fenomenális dalból vannak kiollózva, az idézőjelek pedig az ollózási procedúra során sajnos elkallódtak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése