Paraszt

Eccer vót hó nem vót vót eccer e paraszt. Ez a paraszt én vónék, de nem úgy paraszt, hogy paraszt pokróc tapló dudva elyesmi, hanem úgy paraszt, hogy paraszt paraszt, mezőn dogózó embör. Nó, én itt vónék a nagy angulus falúba, sosztán ettem az ebédet szépen, nem es tuttam, hogy én mekkora paraszt vagyok amig rea nem jöttem, hogy mekkor paraszt vagyok. Az úgy vót, hogy ettünk az asszonal. Nem es akármit, hanem szalonnát, rendes igazi székely szalonnát, otthonrú küdte idesanya csomagba. S melleje faltunk hagymát, akció vót az üzletbe azé vettük mög. Jó veres hagyma vót az, csipet es az istenadta. S melleje még evénk sajtot es, arra es akció vót, még a múlt héten, nem olyan jó otthoni sajt hanem valami extra matúr csedár. S melleje ettünk kenyeret es, valami ócsó angúl kenyeret nem otthoni pityokást. Az asszon szakács iskolába jár, ott kérdezték ezek, hogy mit szokás a kenyérbe rakni, ezek a majmok meg öszehordtak tücsköt bogarat, mazsolát, hagymát, csokoládét s mindent, ami nem odavalú de az egyetlen dógot ami jár belé azt nem. Még meg es nézték az asszont mikor mondta, hogy oda egy csepp pityóka es kellene. Na szóval falatoztunk szépen, az ágyon ülve mintha a mezőn lennénk pityokaszedés vagy takarás közbe, mindig így eszünk itt, nem ettem asztalnál két hónapja, én aki sose szerettem flekenezni menni, de nem azé, me nem szerettem a flekkent, há hogye szeretném a flekkent, ki nem szereti a flekkent, bolond az, sze én szeretem a flekkent de azé nem szerettem flekkenezni menni mer a fődön ülve kellett enni s aztat nem szerettem. Itt es az van.Népzenének ott vót a Korpiklaani, tudom én aztat, hogy a nem magyar, nem es székely hanem finn de asszongyák rokonok vónánk, lehet azé néztem münk fajta népzenének, amólyan folklór vagy mi a dög. No és akkó eszembe jutott, hogy annak idejin keresztapámmal es így ettünk a mezőn, s úgyanezt s pont így es ültünk csak akkor a szekérdeszkán vót megvágva a szalonna.Eccer megcsípte az öreg faszát valami hangya vagy mi, káromkodott es cikornyásakat az öreg, mintha a lovát szidta vóna úgy szidta azt a hangyát. Faszát – mondom most, de akkor nem mondtam, hogy a faszát, nem es tudtam, hogy a faszát, de ha tudtam vóna, hogy a faszát akkor es azt mondom, hogy a petit. S nem elég, hogy eszembe jutott ez, hanem még jól es esett, erre mondják, hogy nosztalgiázik valaki azt hiszem. Az, aki London közepibő a mezőre vágyik a vereshangyák közi biztos nagy paraszt, csakes az lehet.

A mellékhatások és megilletődések elkerülése végett ajánljuk, hogy minél több fémzenei szöveget olvasson el, így megelőzvén azt, hogy egy szépen megfogalmazott mondat után fejet hajtson írói vénám előtt mivelhogy komoly valószínűsége van annak, hogy ezek a sorok valamely fenomenális dalból vannak kiollózva, az idézőjelek pedig az ollózási procedúra során sajnos elkallódtak.