Rendíthetetlenség

A minap kegyelmes befektetőink úgy döntöttek, hogy pár napos erdélyi kiruccanásuk alatt szíveskednek megtisztelni jelenlétükkel. Ismét. Persze, mint ilyenkor lenni szokott, vigyázzba vágta magát az egész cég, általános nagytakarításba fogtak még a máskülönben keményen üldözött egerek is. És persze, tudván, hogy nem fogom összetörni magam a rendtevésben, a nyakamra küldtek egy ilyenben jeleskedő személyt, aki két hosszú nap után végzett is, szemnek tetsző rend terpeszkedett mindenfele, csak éppen semmit sem kaptam meg, amit addig tudtam, hogy épp melyik kusza kupacban található. Megpróbálhattam volna megmagyarázni az egyébként mélyen tisztelt vezetőségnek, hogy súlyos fogalmi különbség van köztünk, mert nem az a rend, amikor minden katonás sorokban áll, hanem az, amikor lehunyt szemmel is kihúzod a keresett tárgyat egy rettenetesnek címzett halom valami alól. Nem magyaráztam, ezt mindig mindenfele lustaságnak veszik. A kosz eltávolítása az oké, de a beteges rendrakástól kiráz a hideg. És legnagyobb örömömre mindjárt itt a tavaszi nagytakarítás. Persze szerintem a tavasz még messze van, de a minap hallottam, hogy mondta valaki, hogy itt van már, mert szeretkeznek a kutyák. Hát, ha már a kutyák is szeretkeznek, akkor bizony örök tavasz lesz. Bár lehet, hogy csak én tudom rosszul és tényleg így mondják, eddig csak egyszer hallottam ezt a kifejezést, vagyis egy ehhez hasonlót, mikor a Félszigeten Lukács kajánul bemondta, hogy bár már nincs tavasz, azért úgy látom, hogy még mindig basznak a kutyák. És nem csak mondta, mutatta is, persze csak kétkezi munka volt ez. Na mindegy, ha látom az egymást dédelgetve szerető kutyákat, majd elhiszem én is, hogy tavasz van, de addig még a téli énekben égnek az árnyékok. Lám ez a blog is milyen szépen alakul, pedig milyen rendetlen műhelyben készül, az az eltévelyedett aki ezt jónak is tartja láthatja, hogy igazam van a rendkerülésben.



A mellékhatások és megilletődések elkerülése végett ajánljuk, hogy minél több fémzenei szöveget olvasson el, így megelőzvén azt, hogy egy szépen megfogalmazott mondat után fejet hajtson írói vénám előtt mivelhogy komoly valószínűsége van annak, hogy ezek a sorok valamely fenomenális dalból vannak kiollózva, az idézőjelek pedig az ollózási procedúra során sajnos elkallódtak.